Rossz evő 1 éves? Már megoldódott a dolog, de olyan nagy élmény, hogy szeretném másokkal is megosztani, hátha segítek vele.

14 hónapos kisfiam borzasztó rossz evő volt. Keveset és ritkán evett, nagyon válogatott. De valahogy random módon. Az sem kellett neki, amit egy héttel korábban még vonakodás nélkül elfogadott.

Az sem segített, ha nem adtam neki enni, amíg igazán meg nem éhezett. Képes volt majd egész nap nem enni. Volt, hogy 11-kor etettem volna először aznap, és sírva kilökte a kezemből a kanalat, sorozatban többször. Egyébként nem elkényeztetett és hisztis. Egyszerűen rossz dologként könyvelte el az evést. Direkt nem erőltettem, de azért sokszor már kibuktam, ezt is érezhette. Már fél éve nem gyarapodott a súlya. Borzalmas volt a sikertelenség, hogy semmi nem kell neki, főzhetek akár 5 félét is. A bébiételt sem fogadta el, vagy ha igen, fél üvegnyinél többet soha nem evett. Tényleg elkeserítő volt a helyzet.

Két dolog történt. Először is elkezdtem Béres cseppet adni neki. Itt javasolta az egyik rossz evő kisfiú anyukája. Másrészt a megszokást, a nyafit is kezelni kellett. Higyjétek el, szeretgetéssel, finomkodással semmit nem értem már el. A kedves és egyébként hihetetlenül barátságos gyerekem elutasító volt, ellökött magától, ordított, ha a kanalat látta. Leültünk enni; nagyon eltökélt és szigorú, de nyugodt voltam. Tudtam, hogy éhes, hisz nem evett még aznap. Ahányszor kiütötte a kezemből a kanalat, ráütöttem a kezére picit. Nem fájdalmat okozva, csak jelzés értékűen, és határozottan rászóltam. Tényleg nem tudtam már jobbat kitalálni. Kb 15 perc után elkezdett enni. Utána még kb. 2 alkalommal kellett ezt megharcolni. De - szerintem a Béres csepptől - megjött az étvágya is közben.

Arra figyelek csak, hogy amikor már nem kér többet, ne erőltessem, nehogy újra megutálja az evést. A happy end: az utóbbi 1 hétben nem győzöm etetni. Szinte mindent elfogad és önmagához képest óriási adagokat eszik. Csak pislogok, hogy hogy fér bele ennyi.

Hosszúra sikerült. Lehet hogy nem tűnik nagy dolognak, de már annyira megkeserítette a mindennapjainkat ez a folytonos huzavona, hogy el sem tudom mondani. :D Most szinte repesek a boldogságtól. :)