Ilyenkor ti mit tesztek? Azért mindent mégse lehet megengedni?! Lent

8,5 hónapos a fiam. néhány napja, ha nem kap meg vmit, vagy nem tehet meg vmit, azonnal óriási visításba kezd.

ha hagyom, sikításig, köhögésig hergeli magát. ha felveszem, vagy odaülök hozzá, hogy tudja, ott vagyok és szeretem, akkor ugyanúgy bepróbálkozik folyton és kezdjük előlről.

példa:

kinyitja a konyhában a poharas szekrényt és ezt nem engedem neki, mert azok törékeny dolgok. ilyenkor azt mondom neki, hogy "jujj-jujj, nem szabad, nem-nem, mert eltörik. amint meghallja a nemet, azonnal üvölt.

de más dolgokban is így van. nem szabad, mert becsíped az ujjad, mert leesel, mert leszakad a függöny stb.

sok lett a tiltás, ami eddig nem nagyon volt, sokat dícsérem, ha játszunk, hogy miyen ügyes, milyen okos, de mindent sajnos nem lehet!

és amit nem lehet abból nem engedek. de hogy csináljam, hogy ne üvöltsön?? mert még nyilván nem is érti ennyi idősen rendesen.

ja, akkor is elmondom neki, hogy ügyesen kinyitottad a szekrényajtót, de most csukd vissza. és akkor egy kis ideig néz rám és persze vagy becsukja vagy nem. vagy ha becsukja, megint kinyitja és már nyúl is a poharakért.

lehet, hogy ilyenkor nem kellene dícsérnem, hanem egyből rászólni, amikor nyúl a szekrény felé?

a héten felkerülnek a szekrényzárak, lesz meglepetés, de már akkor is sír, ha próbálja nyitni, én meg ott állok és a lábammal nem engedem, mintha zárva lenne.

de nem csak ez van, persze tudjátok ti is, mennyi mindent "nem lehet", csináltam neki szabad teret, pakolható részeket is, de adjatok tanácsot, hogyan kell ezt csinálni, hogy következetes tudjak maradni és a gyereknek is jó legyen?!