Nembírom tovább, teljesen kiborít a kislányom, mit tegyek?

A fogjövésre pedig használhatsz dentinox gélt, azt elzsibbassza a fogínyét, ezen át kell esni, nem tudsz mint tenni. Ilyenkor amúgy is nyügisebbek. Ne félj segítséget kérni, szülőktől, pl. ha elmennél moziba a pároddal, v. csak egy du. szeretnél kettesben lenni, nem szégyen ha megkéred őket, h legalább hétvégén egy du-t vállaljanak be.

Az én kislányom hasfájós volt a 4. hónapig, és én már azt hittem kiugrok a harmadik emeletről, annyira fáradt voltam. A férjem küldött el sétálni, h ne készüljek ki, de akkor meg lelki-ismeretfurdalásom volt magukra hagytam, mindenen túljutsz majd. A köv. babánál már tapasztaltabb leszel, ha nem ment el a kedved tőle:)

az enyém közel másfél éves, de egész áldott nap ez megy, megfogja a kezemet és húz, és mutogat, és menni kell, és csinálni amit ő akar

1 percre nem lehet egyedül hagyni ezt szó szerint mondom!

de mindig ilyen volt, megszoktuk, mi nem bírjuk üvölteni hagyni, csak mert nincs kedvünk hozzá

ja és éjszaka nem alszom, mert csak kb éjfélig alszik a kiságyban, utána mellettem, de ezzel sem tudok mit csinálni, ha nem veszem ki ordít, nem bírom azt hallgatni :(

szóvak ki vagyok én is, tanácsot nem tudok adni sajna, ez egy ilyen időszak, a szeparációs szorongás másfél éves kor körül újra előjön azt olvastam, nálunk ez tombol tutira, majd változik a helyzet idővel :)

házimunka meg amikor alszik, ill amikor apa átveszi munka után

Akkor hagyjátok csak....majd 10 évesen is igy álltok hozzá hogy nem birom hogy nyekereg kicsit???,

Idő elött a fejetekre fog nőni,és ezt ki is fogja használni.

Csak igy tovább!

utolsó!nem kis nyekergésről, hanem üvöltésről volt szó... mindegy.én sem hagyom sokat sírni.

én is megértelek, 8 és fél hónapja nem aludtam ki magam. a babám 1-3 óránként kel és csak cicin alszik vissza. mellettem alszik, de így is marha fárasztó. állandóan ideges vagyok és féltem a kapcsolatunkat is a párommal emiatt.de nem lelek megoldást. kitartás neked és a többieknek is. én bocs, hogy segíteni nem tudok, de nekem jól esik olvasni, hogy nem vagyok egyedül, hátha neked is :)