Volt már babátoknak középfülgyulladása úgy, hogy a pici nem fájlalta a fülét?

Hát, már nem annyira baba a lányom, mert 2 és fél éves múlt. Kb. 2 hónapja volt, hogy egyik éjjel iszonyú nyűgös volt. Rengetegszer felébredt, nyöszörgött és hiába kérdeztem, mi a baj, fáj-e valamije, nem mondott semmit, pedig már jó ideje folyákonyan beszél. (Persze utólag beláttam, hogy valószínűleg ő sem tudta, mi a baja, csak hogy valami feszül a fülében, ami nem jó és nem hagyja aludni.)

A lényeg, hogy másnap reggel nyoma sem volt az éjjeli kínszenvedésnek, jó kedve volt, így elvittem bölcsibe. Viszont mikor mentem érte, olyan volt az egyik füle, mintha kifolyt és odaszáradt volna valami. Mondták a gondozónők, hogy napközben vidám volt, jól aludt, jót játszott, ahogy szokott.

Azért elvittem az orvoshoz, aki egyből továbbküldött a fül-orr-gégészetre. Ott azonnal megállapította az orvos, hogy középfülgyulladás, ami (szerencsére) magától kifakadt. Ez megmagyarázta a szenvedős éjszakát. Így láz, felszúrás nélkül egy orrcseppel, infralámpázással és pár nap pihenéssel ki is gyógyult belőle a kislányom.

Igen, kb. 4 hónapos volt, mikor egészséges tanácsadásra mentünk mit sem sejtve, de megemlítettem, hogy eléggé kifolyt a bal füléből a cucc. Első baba révén gondoltam, hogy ez is természetes tisztulás. Erre a dokinéni mondta, hogy hát ez bizony középfülgyulladás, és a betegrendelésre kellett volna mennünk... az oltást sem kapta meg..

Láza sem volt, semmi baja nem tűnt. Antibiotikumot kapott, infrázni kellett, meg orcseppet.