Szerintetek nem vagyunk túl kényelmesek?

Saját példa:

-mindennap egy helyiség elve: egy hétre beosztom melyik nap mit takaritok igy vannak könnyebb és nehezebb napok is. PL. az elöszobában csak felmosni kell meg rendet rakni a nappali a leghúzósabb a nagysága miatt.

főzés: egyszerü ételeket hétvégén főzök és fagyasztok le.

kert: nem boldogit hogy nincs... jobb lenne néha kitenni a kicsit nem kellene állandóan levinni és félni mikor törik fel a tárolót és lopják el a babakocsit. Sétálni lehet az utcán is de le se takaritják úgy különösen élvezetes.

háztartási gépek: egyetlen luxus a kenyérsütőgép de az is csak azért mert ehetetlenül kemény héjú és kalács puhaságú kenyeret szállitanak egyik ok miatt se tartozik az ehető kategóriába.

Kérdezd meg hogy mit csináltak másképp anyósom azt mondta neki azért volt könnyü mert otthon volt az anyukája Ő nevelte a férjemet bölcsödéig.

Nekik még nehezebb volt. Pl anyéknak még amikor tesóm született nem volt automata mosógép. Mondta anyu, hogy sokszor csavargatta mosás után a ruhákat. Az mondjuk dupla annyi időt vesz el, mint egy sima mosás-terigetés. És neki sem volt sok segítsége. Sőt ő szinte mindennap főzött mellettünk is. Nem értem,hogy hogy csinálta, de valahogy megcsinálta. Minden elismerésem az övé! Talán annyi,hogy ők akkor ezt természetesebbnek vették és nem panaszkodtak. Ma már ugye elfogadott szempont,hogy a férfi is segítsen a gyerekek és a ház körüli teendőkben. Régen meg apa dolgozott, eltartotta a családot, anyának egy szó nélkül kutya kötelessége volt megcsinálni ezeket!

De az is igaz, hogy nem voltunk minden nap játszótéren. Nem volt rá idő! Ma már ugye minden anya délelőttönként menetrendszerűen viszi a gyereket a játszóra, ahol elmegy az egész délelőtt!

Szerintem semmit nem csináltak különösebben másképpen mint mi,csak az idő mindent megszépít amikor mesélnek róla.:)

biztos mi is így leszünk,most panaszkodunk,később meg nosztalgiázva gondolunk vissza arra,hogy de jó volt még akkor!!

Egyébként én emlékszem rá,hogy Anyu éjszaka mosott,és vasalt,vagy éjfélkor arra ébredtem,hogy a konyhaszekrényt takarítja.Biztos örült volna egy automata mosógépnek,és egy mosogatógépnek.Sőt mivel én voltam a legnagyobb engem 10 évesen kivett a napköziből,hogy a csecsemő húgomra felügyeljek,amíg ő házimunkát végez a családra....Azért ők sem oldottak meg mindent egyedül....

És ahogy mesélte ők 6-an voltak tesók,a nagyok vigyáztak a kicsikre,és házimunkát is igen korán végeztek amíg Mama a kenyeret dagasztotta,vagy tésztát gyúrt....

Az én anyukám valami szupernő volt hozzám képest. Két pici gyerek (én és a húgom), főzött, keverőtárcsás mosógéppel mosta a textil pelusokat, kertet is rendben tartotta, minden nap megvarrt 50 gyerekruhát a háziipar keretein belül, és sokat foglalkozott velünk, 4 évesen már olvastunk mindketten... Apa "csak" dolgozni járt.

Ehhez képest én két szobával küzdök, nem főzök minden nap, eldobható pelust használok, van egy csomó szuper háztartási gépünk, a férjem is sokat segít és mégis mindig időhiánnyal küzdök.

Mondjuk anya nem netezett ennyit. :-))))

Szia! Szerintem biztos kényelmesebbek vagyunk most mint korábban, az ember mindig ahhoz alkalmazkodik ami éppen van. Ha kézzel kell mosni a pelenkát, akkor azt csináljuk. Szerintem nehezebb dolguk volt anyukáinknak, nagymamáinknak. Viszont! Úgy gondolom, hogy a gyerekre fordított idő nő, és a minősége is jobb. Szerintem többet foglalkozunk most gyermekeinkkel, mint 50 évvel ezelőtt.

Kiegészítésként a kérdésedre még annyit szeretnék írni, hogy egy nagyon kedves barátnőm mondta egyszer, hogy neki csak annyi emléke van az édesanyjáról, hogy mindig a konyhaszekrény előtt áll, főz, mosogat, törölget, pakol. Mindent ellátott, csak a gyerekével nem játszott, nem maradt rá ideje. Azért figyelj, hogy a sok házimunka között ne vesszen a gyerek, mint lényeg!

De. Szerintem is el vagyunk kényelmesedve, és már jódolgunkban az sem tudjuk, hogyan panaszkodjunk más szuperanyukáknak.... :o) Ez csak lesarkítva értem, mert én is szoktam panaszkodni egy kicsit a barátnőimmel egyetemben egymásnak, de mindig oda jutok, hogy és aki még így sem áll anyagilag akár, vagy akinek még ennyit sem segít a párja, ne adj isten kocsmázik a haverokkal, vagy annyit dolgozik, hogy a gyerek nem is látja csak hétvégén... vagy akkor sem, vagy akinek még annyi segítsége sincs, mint nekünk (nagyszülők) és nem beszélve azokról, akik egyedül maradtak a gyerkőccel, vagy akinél már két picurka van.... szóval panaszkodhatunk, meg itt is lehet sok panaszkodást olvasni, de mindig azt kell figyelembe venni, hogy nekünk magunknak mik a lehetőségeink, és ahhoz kell mérni.

Van mosógépünk, abba be kell tenni a ruhákat (2 perc), ki kell venni és teregetni (5 perc), és még sokszor azt mondom nem volt időm rá... vagy kenyérsütőnk is van, de gyorsabb megvenni a kész kenyeret ugyebár, minthogy bepakoljam a hozzávalókat (kb. 5 perc)... mosogatógépünk is van, de hagy ne mondjam, inkább a páromnak vettük, mert ő lelkesen használja, nekem a ki be pakolás "bonyolult folyamat" kb. 6 perc... A főzésről ne beszéljek, nem vagyok egy konyhatündér, nem tudok fél órán belül készen lenni, ezért nem is főzök, csak a gyerkőcnek. Az is épp elég.... és még sorolhatnám, hogy mikre nincs időm... :o))

És igazából ez így nem igaz, mert pár perces munkák, miért ne lenne rá ennyi idő. Persze hogy van, de valahogy a gyerkőc mellett úgy érzem, hogy még ezt az időt is tőle veszem el, a regglikészítés, tízóraikészítés, takarítás stb. És még csak annyit, hogy régen nem volt ilyen divat a "kell egy kis kikapcsolódás nekünk is" ők ellátták amit el kellett és kész...

Mi 5-en vagyunk, szóval anyum csodaművész volt. Dolgozott 4 órában, délben főzött, a lakás rendben volt. Hozzáteszem, hogy mi lányok igen sokat segítettünk, 14 éves korom óta főztem a családra. 10 évesen született a legkisebb testvérem, a pelenkázás ennyi idős koromban rutinfeladat volt. Mindent megtanultam, a kényszer vitt rá., illetve tudtam édesanyámnak szüksége van a segítségünkre. A mai napig bármikor számíthatunk egymásra, nincs szívességkérés, mert egymás nélkül nem mentünk volna semmire.

A férjem szerintem tiszteli a munkámat, tudja, mennyit dolgoztam már gyermekként!

Hidd el, régebben sem ment könnyebben, vagy nehezebben. Egyszerűen mindenki kivette a részét a háztartásból, gondolok itt a család lány tagjaira. S nm ritkán a nagyobb testvérek segítettek, néha nagy áldozatokat hozva. Sok fiatal lány azért nem tanulhatott tovább, mert otthon várta a nagy család és a háztartás. Szóval voltak előnyei, s voltak nagy hátrányai a régi nagy családoknak.

Most nem olvastam el a kommenteket, lehet, hogy már írták. Nagyanyáink korában együtt élt minimum két, de sokszor három generáció.

És az igaz, hogy nem voltak háztartási gépek, de ott volt a nagyi, aki vagy a háztartást, vagy a babázást vette át.

Vagy más is eszembe jut: nem volt ennyi tárgyuk, játékuk és főleg műszaki cikkük, tehát könnyebb volt egy fokkal a takarítás.

Vagy: polgári családoknál bejárónő volt, pl. egyik nagymamám is ilyen "úrinő" volt, neki a háztartással nem igazán kellett foglalkozni.

Egyébként én hálás vagyok, hogy most születtem, és nem kell pl. kézzel mosni. :o)

eddig 2 gyerekes anyuka

Anyukám anyukája, azaz az én nagymamám 2 emelettel felettünk lakott. Rengeteget voltunk ott, addig anyu mindent meg tudott csinálni.

Az sem egészen igaz, hogy az apukák nem segítettek. Az én apukám az elsők közt volt az országban, aki elment velem gyesre. Akkor hozták be, hogy elmehet más is nem csak az anyuka. Apu szobafestő volt, télen alig volt munkája, így ráért velem foglalkozni. Anyukám visszament dolgozni.

Mikor én már nagyobb voltam, és megvolt a húgom, aki asztmás volt, anyu éjszakai műszakot vállalt (egészségügy), és nappal otthon volt velünk. Nem lehetett könnyű neki, de mindig megoldotta hogy velünk legyen, és közben meg is csinálja a dolgait, plusz még dolgozzon is.

Még egy dolog: húgomat kb 3 éves koráig csak rácsokon keresztül láttam, mert mindig járókában volt. Jó nagy járókája volt, és anyu is, meg a húgom is imádta.

Nekem még csak egy lányom van, és egyáltalán nem érzem magam leterhelve, pedig néha én is panaszkodom.

Régen azért mások voltak az elvárások is. Nagymamám mesélte, hogy a szegényebb réteg, mikor kiment kapálni, a gyereket a hátára kötötte, hajnalban felkelt főzni, délben mindenki pihent. Ők nem laktak ekkora házakban, mindenki "korán" szült, segítettek egymásnak, és így van, hogy több generáció lakott együtt. A nyugdíjas korú nagymamáknak nem kellett dolgozni, hogy megéljenek, ráértek unokázni.

A pelenka mosás azért nehéz lehetett, de ők jól megoldották, és mégis boldogabbak voltak 4-5-6 gyerekkel is, mint mi 1 vagy 2-vel. Lemondások árán azért megoldható ma is. De mi mindig többre és jobbra vágyunk, ők beérték azzal is, ami volt.