Van itt olyan anyuka, aki együtt lakik a szülőkkel?

Mi anyósoméknál laktunk. Míg nem lettem terhes, minden rendben is volt. Aztán sokat kellett pihennem, és ez már nem nagyon tetszett neki. De mivel veszélyeztetett terhes voltam toxémia miatt, választhattam a kórház és az otthoni pihenés között. De lehet jobb lett volna kórházban, de így 8 év távlatában már mindegy.

Amikor megszületett a kisfiúnk, akkor aztán elszabadult a pokol. Semmi nem volt jó, amit csináltam, aztán 10 hónapos volt a kisfiam, és vettünk egy rossz állapotú, de nagyon olcsó házikót. Azóta is itt élünk, felújítottuk, és nem piszkál minket senki!

a szüleimmel lakunk.

van egy 4,5 hónapos kislányunk. Sem a terhesség előtt, sem a szülés után sosem volt gond köztünk. Sőt! Terhesség alatt (sokszor már idegesítő volt) úgy figyeltek anyuék rám mint a hímestojásra. Aztán sajnos toxémia miatt hamarabb született a lányom 8 héttel. Rengeteg segítséget kapok anyumtól, nélkülük nem tudom mit csinálnék. Nagyon sírós a kislányom, többször voltunk kórházban is, illetve sokat járunk orvoshoz. Anyum főz leginkább, de ha úgy van felváltom őt és ő van a babával. Reggel ha meghallja hogy sír a baba vagy meglátja hogy megyek a hamijáért egyből megy a szobánka. Nekünk hatalmas segítség a szülő, le a kalappal akik nem szülőkkel laknak.

ami megszokott: általában a reggeli etetés anyumé.ő eteti, büfizteti a babát, majd visszaaltatja. én addig lefejem a tejcsit. napközben én vagyok a babával, és mint írtam anyu főz. mindig olyanokat amikből én is ehetek. imádják a vejüket és az unokájukat. Bár van egy testvérem és neki is vannak gyerekei, de a szüleim nagyon várták már a kislányomat, éppen azért mert az én életem, majd a terheségem, szülésem sem volt könnyű. Valamint kislányom élet halál közt volt a koraszülés miatt.

Ezúton üzenem anyunak és apunak hogy: Köszönöm

Szia.

Mi is szüleimnél lakunk igaz nem igy terveztem.Mi ketten vagyunk a kisfiammal,apuka külön éli életét.Természetesen vannal surlódások közöttünk de ezek inkább csak félreértéseken alapszik!Alapjában véve a babát én látom el persze van mikor anyu eteti vagy vigyáz rá.Nagyobb bevásárlásokat én intézem akkor simán marad itthon mamával-papával a kisfiam!Van olyan is,hogy kérdezi mért nem vastagabb ruhát adtam rá de sokszor van én kérdezem,hogy anya szerinted mit adjak rá?!A takaritás az teljes mértékben az enyém a fözést szoktuk felváltva csinálni de a hét több napján föz ő mint én.Apuval szoktunk pörölni mert a takaritás neki a mumus,felmostam nem számít végig cipővel:(Ilyenek vannak de alapjában véve zökkenőmentes az együtt élésünk!

És nálatok,hogy menneka dolgok Kedves Kérdező?

Mi szerencsére nem lakunk együtt, csak a popsitörlő melegítésre és a szobahőmérsékletű babakajára reagálnék.

A babaposi tényleg hideg a gyereknek, de megszokják, én a combomon melengettem, mikor kicsik voltak. A bébiételről pedig annyit, hogy én sem szívesen adtam nekik szobahőmérsékleten, ahogy én sem szeretem a húslevet, vagy a főzeléket, vagy akár a milánóit szobahőmérsékleten. Nyilván egy gyümölcsdesszert más, de főzeléket szigorúan melegítettem.

Mi is a szüleimmel lakunk egy udvaron, de külön kis házban, ami csak egy szoba-konyha-fürdőszoba, alsóépület volt valamikor... szóval elég szűkös négyünknek. (22 hónapos ikergyermekeink, Párom és Én lakunk benne) Mivel más lehetőségünk nem volt, hogy vegyünk lakást vagy házat, így itt maradtunk, hogy majd külön megyünk, ha tudunk.

A rezsin megosztozunk, természetesen belefizetünk, a víz és a villany felét, a gáz egyharmadát fizetjük mi.

Anyukám nagyon sokat segít, a kezdetekben pedig még többet segített, mert ugye két gyerekkel, még nehezebb, mint egyel. Vitánk még még nem volt, max olyanon, hogy most pl egy kis műanyag figurát ne adjak már oda, mert lenyelik, pedig szerintem nem tudják, de ez nem vita téma. :) Öltöztetésben sokszor én kérdezem meg, hogy szerinte úgy jó lesz-e ha azt adom rá. (mondjuk ha ki akarunk menni levegőzni) Evés terén is segít, van, amikor csak Tőle fogadják el az ebédet.. :( ) Szerencsére ragaszkodóak anyukámhoz és apukámhoz is, nyáron, amikor még csak 16 hónaposak voltak, 4 napra még el tudtam menni párom után "nyaralni" is, úgy, hogy a gyerekek itthon voltak anyukámékkal. Persze szórakozás ettől függetlenül nincs, de legalább a boltba, postára, gyógyszertárba el tudok menni, mert van aki vigyázzon a gyerekekre. Ha külön laknánk nem igazán lenne ilyen. (Párom szinte állandóan dolgozik, ha szabadnapos akkor is mindig megy valamerre..., persze azért segít Ő is, amikor és amiben tud.)

Az egyéb munkamegosztással kapcsolatban: mivel elvileg külön háztartásban vagyunk, csak egy udvaron, mindenki a saját házában takarít, én mondjuk anyumékéban mosok, mert csak ott van mosógép. és persze ha úgy van időm akkor segítek Neki takarítani is, mondjuk addig itt van a gyerekkel. Főzni felváltva szoktunk, bevásárolni a nagyobb dolgokat szintén együtt intézzük, mert azért kocsival könnyebb elintézni, nekem se jogsim - nem lehet - , se kocsim, anyumnak meg van. Szóval mi jól megvagyunk, de tudom, örökké nem lakhatunk itt, előbb utóbb saját lábra kell állni, de ahhoz még gyűjtögetni kell. Vagy nyerni a lottón! :)