Ha nem vagy híve a gyerekkel egy ágyban alvásnak, segítenél nekem?

fordítva csinálnám, én mennék az ő szobájába és hagynám ott. Vagy az ágyát tenném át a ti hálótókba.

De leginkább, ha eddig külön aludt meg kéne találni mi a problémája pontosan és azt megoldani.

Mertha felébred, hogy átviszed, szerintem tudat alatt figyel és azért van a végnélküli ordítás. Valahogy azt kéne elérned, hogy nyugodtan aludjon.

Mi a gyerekágyat a mi ágyunk mellé toltuk. Ő alszik a saját ágyában, de mellettem. Apa is és én is maradtunk a saját ágyunkban, de így elférünk és még aludni is tudunk.

Lassan megpróbálom eltávolítani az ágyát a miénktől és egyszer majd eljut a saját szobájába is. Bár ez utóbbi idejét még én sem látom. :-)

Mi úgy csináltuk, hogy apa aludt a naggyal, én pedig a kicsivel, míg a nagytesó el nem fogadta a kicsi létezését. Kellett neki pár hónap, hogy feldolgozza mostmár nem ő a világ közepe. Sok nehézség árán (ő nem sírt, nyávogott, hisztizett, ő "csak" beteg volt hónapokig). Eleinte próbáltam én is, hogy hátha megy enélkül is, de sajnos nem. Ő nappal nem szólt, éjjel álmában ordított magán kívül lázasan (szó szerint). Mindig mondtam neki, ha bármikor kellek neki 2 karom van, egyikben a kicsi, a másikhoz mindig bújhat. Számtalanszor végignéztük fotókat, videókat milyen volt amikor ő kicsi volt, vele is épp ezeket csináltuk. Próbáltam mindenbe belevonni, az apját ölelte éjjel úgy aludt. Most 9 hós a kicsi, már egy fél éve újra egyedül alszik, minden rendben, testvérét imádja.

Kitartást és sok türelmet nektek:)