Császáros anyucik! Ha a műtétre és a lábadozásra gondoltok, mit éreztek? Nem féltek kistesót vállalni, amikor emlékeztek még, milyen fájdalmas és nehéz utána egy hétig?

Nekem semmi bajom nem volt az 1. császár után. Csak az első éjszaka volt rossz, mikor nehéz volt felkelni, és megfordulni az ágyban, de én hamar regenerálódtam. Pár nap múlva születik a 2. babám, és remélem most is császározni fog a dokim.

Szia! Nekem az a furcsa érzés, hogy a heg majd hogy fog nem "szétjönni", ha megint nagy lesz a hasam, pedig tudom, hogy ezzel nincs semmi gond :) De a lábadozástól nem félek, főleg, mert lehet, hogy a következő természetes úton jönne világra. Olyat meg még nem csináltam!! :D

Nekem elég friss az élményem 3hete császároztak de most még azt mondom inkább nem vállalnék másodikat de nemcsak ezért. Nekem borzasztóan fájt utánna a sebem jobban mondva nagyon égett és feszült még most se tudok oldalra fordulni de lehet hogy csak én vagyok ilyen rozoga.

Nekem a lelki oka volt nagyon rossz császár után. Apás szülének indult, aztán a kisfiamnak nem volt szívhang így gyorsan császároztak. Nagyon megrémültem, és magamra maradtam, egész műtét alatt senki sem szólt hozzám, azt sem tudtam mi történik velem, illetve hogy van a kisfiam. Emiatt ha rágondolok, nagyon rossz érzés fog el. Egyébként a műtét csak az első nap volt rossz, műtét után 2 héttel már vígan porszívóztam, mert nem volt aki helyettem megcsinálja.

Egy hétig? Nekem 1 hónapig volt nagyon rossz. Alig bírtam kikelni az ágyból, nagyon nehezen és fájdalmasan mozogtam. Iszonyat visszagondolni!!! Viszont ha vállalok másikat akkor is túl leszek rajta. Lehet sikerül majd természetes úton szülni. Lehet nem. A fájdalom velejárója ennek a csodálatos dolognak.

Műtét közben és az azt követő pár napban azt mondtam soha többet...Mára már vígan bevállalnám.Bár jó lenne természetesen is szülni.

Engem egy éve császároztak (sürgősségi), de maga a szülés nekem még mindig nem szép emlék. Remélem majd az idő tényleg megszépíti. Az utána következő napokról nem is beszélve. Pedig én viszonylag hamar lábra is álltam és jól viseltem (a dokik szerint), de szerintem szörnyű volt. Nem emiatt, de nem vállalnék még egy babát. Természetesen megérte a sok fájdalom a baba miatt, de ha nem muszáj én biztosan nem császároztatnám meg magam.

Életem legboldogabb eseménye és emléke,amikor műtöttek,és utána lábadoztam.Kutya bajom nem volt.Akkor volt a rossz,amikor már kitettek az őrzőből,de akkor már egyéb körülmények miatt.