Lelkiismeretfurdalásom van, szégyellem magam, de mit tehetnék, hogy ne így érezzek?

ne legyen lelkiismeret furdalásod, szerintem 100 anyukából 99 -nek ugyan ilyen gondolata van. amikor ki vagy fáradva, alvás hiány, stb. akkor érthető.

a barátok távolmaradása nem a Te hibád és nem is az övüké.

amikor az én barátnőm megszült, elmentem látogatni, kerestem telefonon, kerestem emailben, és szép lassan észrevettem, hogy elkezdett anyukákkal ismerkedni, úgymond lecserélt olyan nőtársakra, akik már anyukák, mert velük jobban el tudott beszélgetni. ezzel nincs is semmi baj, ez az élet rendje, én nem tudok neki babás/gyermekes témákban tanácsot adni. meg meghallgatom, de nyilván ő is érezte, hogy egy anyukával jobban tudna beszélgetni. elfogadtam, most már én sem keresem.

sajnos ez nem csak nálam történt így, hanem más ismerőseimmel is

én is azt tanácsolom, hogy ha a barátaid nem keresnek, akkor játszóházakban, játszótéren ismerkedj a gyermekeddel egyidős anyukákkal, hidd el, neked is jobb lesz, mert ki tudod beszélni magadból a stresszt és a fáradtságot, és még akár tanulhatsz is más anyukáktól, hogy ki hogy old meg egy helyzetet a gyermekkel

kitartás, idő kell, míg az anyukák sokasága közül ki tudsz magadnak választani egy olyan anyukát, aki szimpatikus, és azzal megismerkedni, bizalmat kialakítani.

de sikerülni fog.

amikor elmentem a babás barátnőmhöz, nem volt témánk, csak a baba. annyira átalakult a barátnőm élete, egész nap a babával van, nem történik vele más, és nem tudott másról beszélni, mint a babáról.

(ez egyáltalán nem baj, nehogy félreértsen valaki)

vágyott ő is arra, hogy kimozduljon, de a pici miatt nem tudott, hiába akartam elvinni sütizni, moziba, egyedül sétálni tudtunk elmenni.

aztán egy idő után én is unalmas lettem neki, mert nem tudtam új élményekkel ellátni.

akkor kezdett nem keresni, anyukákkal ismerkedni.

nehéz egy anyukának barátnője lenni

Ugyan ebben a cipőben járok. Nemrég feltettem én is egy hasonló kérdést. Azóta kicsit jobb a helyzet. Ugyan úgy nincs kivel beszélni, hova menni, de minden héten egy délelőtt lepasszolom a gyereket anyukámnak és elmegyek például almát venni. Ettől még nem vagyok rossz anya. És Te sem.

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

szerintem ez teljesen természetes, és ezért ne legyen egy pillanatig sem lelkiismeret furdalásod! aki nem érzett még ilyet, az hazudik! :)

engem egy olyan barátnőm passzolt le, akinek 10 éves fia van! tehát tudja mivel jár egy baba, csak ő már ezen túl van, és szerintem nem kíváncsi ránk :(

férjeddel beszéld meg hogy egyik nap és este övé a baba, te meg hívd fel az egyik bulizósabb barátnődet és te menjél át hozzá, aztán meg menjetek el egyet kikapcsolódni!