Anyás korszakkal mit lehet tenni?

Hát, az én lányom 1 éves és még mindig tart, sőt mostanában zuhanyozni is úgy tudok elmenni, hogy bejönnek az apjával a fürdőszobába, mert egyébként ordít, mivel nem lát. Mindig azon gondolkozom, hogy mit rontottam el, de szerintem ez személyiség kérdése is. Szépen eljátszik egyedül, de csak akkor, ha lát. Remélem nálatok hamarabb elmúlik ez a korszak.

Nálunk annyira anyás hogy nem tudok sehova menni nélküle.A multkorába védönőnél voltunk idáig megfoghatta és minden most már hozzá sem érhet mert ordítás volt.Mamával csak ugy van el ha az én kezemből nézi.:) Mitől lesznek ennyire anyásak???

Hát nem akarlak vígasztalni, de az én lányom már kétéves is elmúlt és még mindig ugyanez a helyzet, vagy talán még rosszabb. Én sem tudom az okát és én is aggódom e miatt. Pedig nagyon vidám, kiegyensúlyozott gyerek, de én mindenhova kellek. Apjával is csak akkor van el, ha én nem vagyok itthon.

Nem vagy egyedül, nálunk is ez a korszak van, pedig kisfiam van. Most lesz 9 hónapos, és a nap legnagyobb részében (8:00-17:00,18:00-ig) egyedül vagyok vele itthon. Ha kilépek a szobából, már olyan hangon ordít, hogy azt lehetetlen hallgatni egy percig is. Ilyenkor pocsék anyának érzem magam, mert arra gondolok, sok anyuka saját bevallása szerint egyáltalán nem hagyja sírni a gyerekét. Az enyém meg óránként sír valami miatt, pedig igyekszem a legjobbat tenni az érdekében. De hát a fővő ételt leszűrni, zuhanyozni, wc-re menni, szemetet kivinni, stb. akkor is kell. Főleg, ha egyedül vagyunk otthon és nincs, aki addig foglalkozzon vele. Nyugodj meg, én sem tudok semmit csinálni, pedig én meg szakvizsgáznék, amíg gyed-en vagyok vele... Annyi vigasz, azt mondják, ha már önállóan jár, mindenhova követ és nem sír! :) (Úgyhogy remélem már nem sok idő.)