Sírós, érzékenyebb babával mennyire erőltetitek a kimozdulást? Ciki ez így?
1,5 éves a kisfiunk, érzékenyebb gyerek.
Nem sír 0-24 (már:D), de ha ismeretlenek mennek oda hozzá, akkor könnyen elpityeredik. Vagy, ha olyan helyen vagyunk, ahol sokan vannak. Akkor is sír, ha éhes, nyűgös, fáradt. Akkor is, ha a babakocsiban kell lennie, de ő pl. sétálgatna, felfedezne.
Nem könnyű vele, az az igazság. Ezért én kerülöm vele a "közösségi kimozdulást", tehát azt, hogy úgy találkozzak barátnőkkel, hogy ő is jön, vagy étterembe menjünk vele. Mert tudom, nem az a gyerek, aki mellett majd nyugodtan beülünk valahová. Repülőre sem ülünk vele, hosszabb autóútra sem mentünk még, mert a kocsiban is ordít fél óra után.
Unokatesó 2 hónappal fiatalabb, teljesen a mi gyerekünk ellentéte. Eszik-alszik baba volt hónapokig, ha nem látom, nem hiszem el. 2 hónapos korában már nyaralni mentek vele, mi most, hogy 2 éves lesz, kezdünk el gondolkozni, hogy talááán elmehetnénk valahová.
Az anyja viszi magával a mai napig pl. edzésre, mert a gyerek elvan a hintában, játékokkal, egy hangja sincs. Nagyszülőknél már félévesen ott aludt. Látom a két gyerek közötti különbséget, de akkor sem tudok a fiunkkal mit csinálni. Idővel jobb lesz, és az első pár hónaphoz képest már most is jobb, akkor se éjjelünk, se nappalunk nem volt.
Viszont sokszor megkapjuk, hogy azért ilyen, mert nem neveltük meg és hogy ne a gyerekkel takarózzunk. Most lesz egy rokon kislány szalagavatója, elhívtak minket és sógornőméket is. Mondtam, hogy mi maximum a táncot megnézzük, de nem maradunk ott a vacsorára, a szalagtűzésre sem akarok beülni a picivel, mert tudom, az már úgy sok lesz neki. Sógornőmék meg ilyen eseményeknél simán maradnak éjfélig is, mert a gyerek gond nélkül elvan, nevet, jól érzi magát ő is, utána pedig elalszik a kocsiban.
És ilyenkor ránk van megsértődve mindenki, hogy ha kisebb gyerekkel ők ott tudnak maradni, mi miért nem...
Szerintetek ciki így lemondani a dolgokat, hogy közben a másik kisebb gyerekkel ott van mindenhol?
válasza:Két fiam van. Mind a kettő ugyanez a típus. Szóval átérzem kérdező. Szerencsére nálunk 2 éves korukra kinőtték ezt. 1.5 évesen még nem láttam a fényt az alagút végén, de 2 éves korba érve főleg mikor már beszélni kezdtek ez az mindenért sírás szépen eltűnt. Addig mi sem utaztunk messzire, babakocsi felejtős volt. Minden apróságon tudtak ordítani. És egy idő után én is nagyon feszült voltam ettől. Agyilag később megértek rá és jobb lett az életünk is.
Hiába próbáltam volna "nevelni" egy ordító babakocsizni nem akaró kisbabát, hogy márpedig itt tollak 2 órát ha tetszik, ha nem, csak hányásig ordított volna mind a kettő.
Környezetünkben, rokonságban a mi gyerekeinkkel kb egyidős, csendes, magukban eljátszó kislányok voltak hasonló életkorban. Na onnan kaptuk a megvető pillantásokat, értetlenkedéseket meg lenézést, hogy mi milyen szülők vagyunk, bezzeg ők. Csak halkan megsúgom, hogy a gyereken múlik, nem az ő érdemük.
válasza:Nálunk is a gyerekeim unokatesója volt ilyen nyugalom szobra. Babaként akárhova letették, ott tökéletesen jó volt neki, nézelődött, forgott, játszott, hangja se volt. Ha olyanja volt, becsukta a szemét ott ahol éppen volt, aztán aludt egyet, minden ceremónia nélkül. Hát az én 2 gyerekem se volt problémás szerencsére, ők is ettek, aludtak, és később is elvoltak amíg dolgom volt, de az uncsitesóhoz képest a kanyarban se voltak nyugisságban, őt ha nem láttam volna, el se hiszem.
Egyébként most 3 éves, és aktív, pörgős gyerek, bár változatlanul jó természetű. Nem egyformák, nem nagyon tudsz mit tenni. Azzal meg ne foglalkozz, ha mások esetleg vágják a pofákat, bízzák rátok a döntést egész nyugodtan, semmi közük hozzá.
válasza:Tehát sír,ha éhes, ha fáradt,ha fél, ha nem az történik,amit ő szeretne.
Úristen, ez komoly gond, azonnal keresnék egy mindent is tudó orvost, és egy papot os hívnék, biztos, ami biztos.
Addig kell verni, míg meg nem némul, és akkor már mindenki azt csinál vele, amit akar, mert ugye az a jó,ha így viselkedik a gyerek.
válasza:"Viszont sokszor megkapjuk, hogy azért ilyen, mert nem neveltük meg és hogy ne a gyerekkel takarózzunk."
Ez fasság. Nem nevelés kérdése. Tudom milyen pocsék hallgatni :-( Nem, nem a ti hibátok és továbbra is nyugodtan nézzétek csak a gyerek érdekét.
Az én fiammal kicsinek nagyjából bármit lehetett, mert egy nagy álomszuszék. Átaludta és kész. Ő volt a mintababa. Most meg ő a fekete bárány, miután gyakorlatilag nem létezik neki amit mondok, alig lehet rá hatni beszéddel (pedig nem hagyom rá, de egyszerűen az idő 90%-ában se kép, se hang, nem is érti hogy akarok valamit). Ez se a nevelés miatt van, legalábbis az óvónők autizmus kivizsgálást kértek.
Minden gyerek más, akkor is, ha a rokonok ezt nem bírják felfogni.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!