Sírós, érzékenyebb babával mennyire erőltetitek a kimozdulást? Ciki ez így?
1,5 éves a kisfiunk, érzékenyebb gyerek.
Nem sír 0-24 (már:D), de ha ismeretlenek mennek oda hozzá, akkor könnyen elpityeredik. Vagy, ha olyan helyen vagyunk, ahol sokan vannak. Akkor is sír, ha éhes, nyűgös, fáradt. Akkor is, ha a babakocsiban kell lennie, de ő pl. sétálgatna, felfedezne.
Nem könnyű vele, az az igazság. Ezért én kerülöm vele a "közösségi kimozdulást", tehát azt, hogy úgy találkozzak barátnőkkel, hogy ő is jön, vagy étterembe menjünk vele. Mert tudom, nem az a gyerek, aki mellett majd nyugodtan beülünk valahová. Repülőre sem ülünk vele, hosszabb autóútra sem mentünk még, mert a kocsiban is ordít fél óra után.
Unokatesó 2 hónappal fiatalabb, teljesen a mi gyerekünk ellentéte. Eszik-alszik baba volt hónapokig, ha nem látom, nem hiszem el. 2 hónapos korában már nyaralni mentek vele, mi most, hogy 2 éves lesz, kezdünk el gondolkozni, hogy talááán elmehetnénk valahová.
Az anyja viszi magával a mai napig pl. edzésre, mert a gyerek elvan a hintában, játékokkal, egy hangja sincs. Nagyszülőknél már félévesen ott aludt. Látom a két gyerek közötti különbséget, de akkor sem tudok a fiunkkal mit csinálni. Idővel jobb lesz, és az első pár hónaphoz képest már most is jobb, akkor se éjjelünk, se nappalunk nem volt.
Viszont sokszor megkapjuk, hogy azért ilyen, mert nem neveltük meg és hogy ne a gyerekkel takarózzunk. Most lesz egy rokon kislány szalagavatója, elhívtak minket és sógornőméket is. Mondtam, hogy mi maximum a táncot megnézzük, de nem maradunk ott a vacsorára, a szalagtűzésre sem akarok beülni a picivel, mert tudom, az már úgy sok lesz neki. Sógornőmék meg ilyen eseményeknél simán maradnak éjfélig is, mert a gyerek gond nélkül elvan, nevet, jól érzi magát ő is, utána pedig elalszik a kocsiban.
És ilyenkor ránk van megsértődve mindenki, hogy ha kisebb gyerekkel ők ott tudnak maradni, mi miért nem...
Szerintetek ciki így lemondani a dolgokat, hogy közben a másik kisebb gyerekkel ott van mindenhol?
Lehet ezekkel a fiukkal van valami, mert az enyem is pontosan ilyen. Most majdnem 2 eves, mar azert jobb, szoval van remeny. De nem jarunk semmilyen rendezvenyre, ahol a gyereknek le kene ulnie es csendben kene lenni, mert ez lehetetlen. Etterembe mondjuk pont a multkor voltunk, de katasztrofa volt. 🤣 Felvaltva mentunk ki a gyerekkel, hogy ne zavarjunk masokat.
Ezt inkabb hanyagoljuk tovabbra is.
De en amugy alairom, hogy lehet egy ido utan mar en is rohadt feszult lettem es ez egy ongerjeszto folyamat. Nem viszem sehova, mert sir, nyuglodik, rohangal, de ha meg nem viszem sehova, soha nem tanulja meg…
Nem tudom, nagyon nehez, ha ilyen tipusu gyereked van es masok is nehezen ertik ezt meg.
Viszont az tuti, hogy a napi rutinra nagyon erzekeny, szoval akarmi van, azt nem borithatjuk fel. Nincs olyan, hogy ejfelig maradunk valahol, abbol csak iszonyatos uvoltes lenne, mert tulfarad.
Az én fiam 2,5 éves és katasztrófa.
A nagy ak az iskolában egy műsort nem tudok végignézni úgy, hogy ne lenne valami hiszti.
Már úgy csinálom, hogy ha valami van a suliban, inkább nem is viszem.
Étterembe be nem ülnék vele egyenlőre.
Lányomnak elsőáldozása volt nyáron, amíg tartott a ceremónia, a gyerek tesómnak volt kint a templom előtt
Lányom ennyi idősen simán kibírta tesóm esküvőjét, a templomban is síri csendben ült, vele el lehetett menni akárhová
Minden gyerek más, és látod testvérek között is van különbség.
Nem te neveled rosszul, ne hallgass az ilyen beszolasokra.
Nem, nem rohantunk haza vele soha. Volt olyan autóút, amit végigüvöltött, 3 óra oda, 3 vissza. Hiába álltunk meg, hiába tettük át az ülést a másik oldalra, hiába ültem ott vele hátul.
A hordozást piciként sem szerette, nekem sem volt kényelmes.
Babakocsiban úgy, ahogy elvan, de csak addig, amíg meg nem unja, onnantól ő akar sétálni.
Mondjuk, nem hiszem, hogy van gyereked, ha szerinted egy 4-6 hetes babát pl. lehet nevelni...
Szerintem engedd el. Ne érezd rosszul magad. Maradjatok addig ameddig nektek kényelmes. Emiatt nem éri meg a feszültség senkinek. Vannak pörgősebb gyerekek akik hamarabb telítődnek, vannak rugalmasabb és rugalmatlanabb gyerekek, felnőttként se egyforma mindenki. Van aki lazán végig ül egy 3 órás hangversenyt másnak ez a legnagyobb kínzás lenne, neki inkább a terep futás a hobbija. Nem vagyunk egyformák, és a gyerekek sem azok. Miért várja el mindenki hogy egy gyerek vigyorogva asszisztaljon mindenhez is?
Ahogy nem is minden gyerek egyformán szociális. Ennyi idősen az én lányom is katasztrófa volt. Bárki szólt hozza idegen elkezdett üvöltve sírni. Pedig nem ültünk vele 24/7 otthon. Mégis ilyen volt. 2,5 éves kora után egyszer csak elnotte ezt, mostmár sokkal jobb. De idő kellett, és nem volt semmi értelme erőltetni ezt az egészet.
Szóval ne érezd szarul magad nincs okod rá. :)
Az én kisfiam is hasonló típus.
Én is kerülöm az olyan helyzeteket, amiket tudom hogy nem viselne jól és sajnos nekünk is van olyan családtag aki ezt képtelen felfogni.
Én már próbálok nem foglalkozni a megjegyzéseikkel..
Szerintem egyáltalán nem ciki. Az a ciki, aki nem érti ezt meg hogy a te kisfiad egy érzékenyebb gyerek. Nem minden gyerek egyforma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!