Szerintetek hogy csillapítsam a bűntudatom?

Az én férjem simán átvált hideg logikába, ha én pánikolok. Nem szokott dühöngeni, ő marad a józan hang mindig. Úgyhogy ez nem általános, hogy a férfiak mindenképp dühöngenek.

Nálunk is leesett a nagyobbik, a kicsi csak azért nem, mert már padlóágy van. De arról már nemtom hányszor arcra csúszott. A nagyobbik nyáron megszámolni sem tudnám hányszor zakózott az udvaron... folyton véres térddel vittem fel, mert ment, mint az állat mindenhova biciklivel. Volt, hogy arcra esett és ömlött a vér a szájából, mert megharapta, de soha semmikor nem lett komoly baja. Elég 1 mp és már pofára esnek.

Később majd megszokod. Én már fel se állok, ha hallom, hogy esnek, csak ha sírás van.

#11. Az enyém azt szokta amúgy mondani, hogy ne pánikoljak, csak, ha azt látom, hogy Ő is azt teszi!

#10.

Férjed is a szobában volt,ő mit csinált? Ő az apja ennyi erővel neki is ez q dolga és mégsem figyelt oda...

Amúgy lesz ez még így se,ne tudd hányszor esett a 3 évesem.

Úristen de borzasztó lehet egy ilyen férj. Javítsd meg vagy ha javíthatatlan, cseréld le, ez így elviselhetetlen lesz.

Nekem is esett le az ágyról/kanapéról szinte minden gyerekem. Elsőszülött 9 hónaposomra anorákot adtam fel a szüleimnél a kanapén, amikor lefordult. Úgy kipárnázta az anorák, hogy meg se kottyant neki, csak én ijedtem meg.

Másodszülöttem megúszta az ilyen lepotyogásokat.

Harmadszülött 4 hónaposom épp velem aludt a nagyágyban. Még nem kúszott, nem forgott, kiszaladtam pisilni, és nem barikádoztam körül. A férjem is a szobában volt amúgy, olvasott. Egy perc alatt lefordul a baba az ágyról, nem is értem azóta sem, hogy hogy. Akkor nagyon-nagyon sírtam ijedtemben.

Negyedszülöttem is potyogott le ágyról, de csak kisebb esések voltak, nem túl picibabaként, meg sem jegyeztem őket. Most 2 éves, nagyon ügyesen esik, gyakorolja is szorgosan :)

És ha a férjem az elsőnél így viselkedett volna, most egygyerekes volnék.

Annak ellenére, hogy egy gyerekem se esett le addig, amíg fel nem tudtak önállóan mászni..

Én is azt mondom, hogy a férjed egy állat. Érdemes átgondolni a folytatást. Főleg mert írod, hogy egyáltalán nem lehet vele higgadtan beszélni.

Amúgy nem azzal kezdeném, hogy engem így meg úgy bánt, amit mondott, hanem kikérném magamnak a stílust

Szerencsére a kisbabák úgy vannak összerakva, hogy kibírják a kezdő szülők ügyetlenkedését. Kicsik, puhák, ruganyosak.

Ha a férjed nem tudja, hogy milyen bámulatosan gyorsan tud helyet változtatni egy baba, akkor finoman szólva nem sok időt töltött eddig a gyerekkel. Érdemes lenne kicsit többet a férjedre bízni a babát.

Szeretném azt hinni, hogy csak az ijedtség mondatta ezt vele, de kb húsz perccel később, mikor én meg a gyerek már higgadtak voltunk, és felhoztam neki, hogy mennyire sz_rul esett, amit mondott, másodjára is minden sz_rt a fejemhez vágott.

Értjük, te nem azt akarod tudni, hibáztál-e, te azt akarod, hogy köpködjül a férjed.