Normális, hogy úgy érzem, nem kötődök a 4 napos kisbabámhoz?

Én akkor még annak is örültem, hogy a kórházból hazafelé egyedül ugrottam be a gyógyszertárba.😂

Én imádtam terhesnek lenni, őszintén megmondom, sajnáltam, hogy már kint van. De ha már ez van, hagy élvezzem azt az 5 percet, amit bő 9 hónap után tényleg EGYEDÜL tölthetek. Egy darabig úgyse lesz rá lehetőségem megint. Azóta még 3x5perc volt.(Azok is vásárlások.) 4hónapos.

mondjuk le a kalappal, hogy el tudtál menni kvázni 4 nappal a szülés után:D Igaz, mi a BPK-ban szültünk és ott nagoyn az a szmelélet van, hogy az első 10 napban konkrétan csak pisilni kelljen fel az any.

Teljesen normális, hgoy még nem kötődsz. Feleségem szó szerint ezeket mondta amit most te írsz. Neki kb 2 hónap volt amikor úgy érezte, hogy elkezd kötődni. Pedig imádta az első perctől fogva a lányunkat, dehát... hormonok. És akkor még ott van a baby-blues, a gyermekágyi pszichózis is... na, utóbbi kimondottan ijesztő, de igazából az is természetes.

TÖltsetek együtt sok időt, lehetőleg bőr-bőr kontaktusban, gyönyörködj benne sokat csakúgy:) Idővel megjön az a kötődés... vagyis nem. Nem jön meg. Idivel és belefektetett figyelemmel ki tudod alakítani a kötődést. Ez íg yhelyesebb.

Én azt mondanám, maga az, hogy nem kötődsz még hozzá, az normális, de a beülni kávézni azért fura... szerintem a nők 99 százalékának eszébe nem jutna négy nappal szülés után barátnőzni, beülni valahova, még ha van is, aki vigyázzon a babára, meg hát fizikailag is, fájdalmak, vérzés, stb., gyakorlatilag épp kiengedtek a kórházból.

De maga a kötődés az majd kialakul, nekem se volt egyből, sőt még most három hónappal később sem érzem, hogy "szerelmes vagyok" a babámba. Örültem, hogy túl vagyunk szerencsésen a szülésen, mindenki egészséges, de eufória nem volt. Inkább furcsa volt, hogy itt van egy kis ember, aki most már örökre itt lesz, én vagyok a felelős érte, nekem kell életben tartani, és nem mondhatom, hogy inkább mégse akarom, kérem vissza a régi életem. Persze szeretem nagyon, cuki meg minden. De én is az össze kell szoknunk vele típus vagyok, most már alakul a kötődés azért. Egyébként én is nyugodt szívvel hagyom másra, persze közben is gondolok rá, meg sietek haza, de nem vagyok kétségbe esve ha épp el kell szaladnom valahova (orvoshoz pl).