Van itt olyan anyuka, akinek bár van családja, még sincs senki, akire rábízhatná a babát? Akire rá meri bízni? Ha valami történne, akkor akire nyugodtan ráhagyná a kicsit?
A kérdés lényege, hogy van e még valaki akinek ennyire alkalmatlan a családja, mint az enyém. Hiába van párom, neki szülei, meg nekem, egyikükre sem merném pár óránál tovább rájuk bízni a másfél éves babámat, mert nem tudják ellátni. Elsősorban a párom és családja szerette volna a gyereket, de mégsem veszik ki a részüket semmiből. Az apuka nem tudja mit és mennyit eszik a gyerek, milyen ruha kell rá, semmit. Nem azért mert nem lett volna lehetősége rá, nem érdekli, max játszik a gyerekkel. Anyósom nem megbízható, figyelmetlen, túlzottan aggódó, apósom beteg. Én szüleimet sem érdekli szinte egyáltalán az unoka. Testvérekre sem számíthatok, nekem egy van ő még kicsi.
Ha netán lebetegednék és kórházba kerülnék kétségbe lennék esve hogy tudják e mit és hogy kell, hogy ellátnák e megfelelően a gyermekemet :(
Szerintm túlaggódod. Anyósod és édesanyád is nevelt már gyermeket, épségben, rendben felnőttetek te, a párod és a testvéreitek is. Persze, azóta eltelt néhány év, a gyereknevelésben is új szelek fújnak, kicsit össze lehetnek zavarodva a sok trendi kisruha, pelus, tápok, stb-k rengetegében. Azon felül, hogyan az első is írta, más, amikor a nap 24 órájában együtt vagy egy babával és ismered minden rezdülését és megint más, amikor hetente/kéthetente vagy még ritkábban látod 1-2 órára, olyankor sem kell gondoznod, csak ölelgeted kicsit, játszotok, de ott van vagy nemsokára jön az édesanyja.
Szoktasd össze a nagyikat az unokával, segítsd őket "használati utasítással" : pontokba szedve írd le a kicsi napirendjét, szokásait, különleges tudnivalókat (pl. csak a piros cumival és a kismackóval hajlandó elaludni, a kakaót langyosan, bögréből szereti, stb.) Így a nagyszülőknek is könnyebb lesz és a kicsid is biztonságban, jól fogja magát érezni. Eleinte csak néhány órára, aztán akár egy egész délutánra, majd napra bízd rájuk. A legfontosabb a fokozatosság, akkor növeld az időt, ha az eddig elért időben már fesztelenül, jól érzik magukat együtt.
Az enyém 8 hónapos, az anyukám nagyon beteg, a párom szülei elváltak, de az anyja dilettáns (ha azt mondom éhes a gyerek, ő azt mondja nem éhes, ha azt mondom takarjuk be, ő kitakarja, szóval rá nem hagyom...) az apja családja pedig elég ritkán látja.
A páromra szoktam hagyni amikor elmegyek, de nagyon nagyon hiányzik, hogy kettesben legyünk :(
Ohhh persze, hogy van.
Anyukám még istenes, rá még rá lehet bízni egy fél napra, de mióta megszületett a húgom lánya, azóta konkrétan leszarja a két éves fiamat. Anyós szimplán öreg és nem tud lépést tartani a gyerekkel -ezt ő maga is többször hangoztatja (74 éves)-, após meghalt 6 éve. Apukám új családot alapított! :S
A férjem viszont 100%-ban megbízható :) Akkor gáz ez -mármint a megbízhatatlan család-, ha mindketten szombaton iskolában vagyunk.
én is eben a cipőben járok.
a férjem kis túlzással éjjel-nappal dolgozik, ha nem, akkor itthon tesz-vesz, még építkezünk, van mit.
anyósom bár velünk lakik, 3 hónapos korában fogta meg először a babámat, akkor is a férjem nyomta a kezébe. a maximum, amit megtesz, hogy felveszi és rázza, de már többször rá kellett szólnom, hogy a gyereknek csak úgy nyekken a feje, és sír, úgyhogy hagyja abba. fogalma nincs, miket eszik, mikor, pelenkát se cserélt rajta soha. így aztán rá nemigen hagyhatom.
az én szüleim 200 km-re laknak, mindketten dolgoznak. apu is legfeljebb dögönyözni tud. anyura rá lehetne bízni, de ő meg állandóan etetné, és jó 2 héttel előre be kellene jelentenem, ha szükség lenne rá, hogy kapjon szabadságot.
a barátnőmre rá lehetne bízni, de neki van már egy 4 éves lánya és 7 hónaposak az ikerfiai, szóval őt inkább nem terhelem ezzel.
eddig 4 alkalom volt, hogy vizsgáztam az egyetemen. vittem a babakocsit, a gyereket, apa elkéretőzött 2 órára melóból és tologatta a városban.
de ha egyszer velem valami történik, az kész kabaré lesz. csak a fiam sínylené meg szegény:(
Ha valami történne vagy el kéne menned, hidd el feltalálnák magukat!!! Főképp a férjedre értem. Most nem tudja mi kell rá, mit eszik és mennyit, ezt biztosan te tudod a legjobban. DE ha úgy alakulna írnál neki listát mit hogy kell stb. és elboldogulnának hidd el!!!
Én férjem alig találkozik a gyerekekkel de mikor pl. valamiért mégis itthon kellett maradnia velük, mindent kiirtam és egész jól elboldogultak.
Azt meg nekünk kell megtanulni (anyukáknak) hogy nem hal ble a gyerek ha mondjuk kicsit máshogy van öltözve vagy ilyesmi.Éhenhalni csak nem hagynák.
Mindazonáltal sajnállak, és tudom miről beszélsz...
Nekem mint írtam férjem alig van itthon, anyósom távolról szereti a gyerekeket, nekem is már a képembe mondta hogy köszöni ő nevelt már elég gyereket, neki nem kell több a közelébe...(kedves mi? ) az én szüleim nem élnek, tesóim fiúk, egyedülállóak és külföldön élnek.
9:15 ös vagyok
Nah igen! Nálam is ez a probléma, hogy csakazértse csinálom úgy ahogy elmondtad mert én jobban tudom mint te mert felneveltem 1-2-3 végtelen számú gyereket, így te hülye vagy és csak rosszat akarsz a saját kölyködnek!
Bocs a kirohanásért, amúgy ez ugyanúgy igaz anyukámra, és anyósomra is mielőtt részrehajlással vádolnának :S (Bár anyám legalább néha megjegyzi, hogy nem csinálom rosszul...).
Egy szónak is száz a vége, így nehéz segítséget kérni, ha mindent jobban akarnak csinálni (vagy esetünkben többnyire semmit nem akarnak csinálni), de semmit nem hallgatnak meg az anyukától.......
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!