Volt olyan aki nagyon vágyott rá/küzdött, hogy anya lehessen de miután megszült rájött, hogy nem szereti a kisbabás kort?

15. mintha magamat olvastam volna. Rózsaszínfelhős terhesség, mikor megszületett minden szuper volt, keveset evett de nem aggódtam, mert az orvos sem aggódott, aztán 1 hónapos volt mikor ordított minden evésnél, reflux, mozgásfejlődés ok volt, most is az,10hós feláll lépeget, kiül stb. Iszonyat rosszevő, vékony, kicsi a kortársaihoz képest, irtózatosan stresszel ez az egész az orvos is stresszel, na jöjjön és etesse akkor..nem egyszerű, úgyérzem sose leszek nyugodt, boldog.

Én még a terhessegeket is imádtam, főleg az elsőt, életem legszebb időszaka. Nekem a babakor pokoli volt, főleg a totyogó mellett babázni. Most már sokkal jobb, hogy a kicsi is nemsokára 2 éves. Nekem az a legnehezebb, hogy nincs segítsegem semmi, nincs töltődés, hajtás van, mindig van valami feladat, valaki mindig nyafog es tőlem várja a megoldást. De nemsokára újra dolgozom, akkor már fogok fizetni szittert minden honapban egyszer valami hetvégi napon, hogy elmeheysünk a férjemmel ketten, az nagyon sokat fog jelenteni.