Azok az anyukák akiket nem vett feleségűl a gyerkőc apja. Nem zavar? Miért nem vette rá magát az apuka?

Korábbi rossz tapasztalatokra hivatkozva nem elvenni életünk párját, az olyan, mitha eleve arra gondolna az ember, úgyis vége lesz, és akkor az ne legyen bonyolult. Mert annyit se ért az egész, hogy válni kelljen...

Lehetnek szívérvek is, de észérvek is, egy válás-gyerek utáni új kapcsolatban - hiába volt osztozkodás - ha meghal a párod, a gyereke örököl utána (azaz a gyámja kezeli, az exfeleség), azt, amit újrakezdve együtt güriztetek össze.

A kérdés kétoldalú, ha csak az érzelem dönt: nem más, ha papír van róla, az oké. Tehát papír nélkül sem jobb, azaz miért ne? Nekem bizalmi kérdés a házasság, ha engem akar, akarjon teljesen, sokak szemében olyan a pasi ilyenkor, mintha csak összejött volna a gyerek, de még várna az igazira.

én is úgy érzem, ez bizalmi kérdés. mi 7 éve vagyunk együtt, 5 éve költöztünk össze, amint leérettségiztem, és van egy 9 hónapos babánk is. közös a ház, a kocsi, a hitel, az egész életünk.

már többször beszéltünk erről, tudja a párom, hogy én nagyon örülnék neki. de ő nem akarja, mindig azzal jön, hogy "majd", "most nincs rá pénz" stb. persze, ha nagyon akarnánk, meg lehetne oldani. nagy esküvőt szeretnénk, sok vendéggel, családdal, barátokkal, tehát anyagi vonzata tényleg lenne. de már régen ki tudtuk volna nyögni, ha akartuk volna.

úgy érzem, ő még mindig fél feladni a függetlenségének utolsó darabját, fél elköteleződni, fél a fiatalságát feladni. persze a gyerek sokkal nagyobb kötöttség, mint egy házasság szerintem, de ő ezt másképp látja. én nem erőltetem...