Mit tegyek, ha úgy érzem nem vagyok elég jó anya?
A nagyobbal sokszor türelmetlen vagyok. Napi szinten kiabálás van.
Nagyon undok, állandóan ellenkezik (6eves).
Közben úgy érzem szörnyű vagyok, amiért sokszor nem tudom már turtoztetni magam.
A kicsinél meg azért van bűntudatom, mert amiket terveztem, nem csináltam meg. Pl ilyen mérföldkő kártyák, az első találkozás a tesóval sincs megörökítve stb.
Ma is a zuhanyban sírtam.
Annyira szeretném, ha szép gyerekkoruk lenne.
De azt látom a nagyon, hogy sokszor szomorú és most több jel is arra mutat, hogy szorong.
Most kezdi az iskolát is, így biztos az is stresszeli.
Érezte magát valaki hasonlóan?
Azt még hozzá kell tenni, hogy 6 éve csak anya (és vállalkozó) szerepben vagyok.
Nincs segitsegunk, mindent a férjemmel intézünk.
Úgy érzem teljesen elfogytam.
Ami nem magyarázat a türelmetlenségre.
Az anyaság nagyon nehéz, csak erről nem szabad beszélni, és ha valaki panaszkodik, egyből a társadalom megvetése sújtja, mert hogy ezt annyira élvezni kéne.
Hát, elárulok egy titkot, a legtöbb nő nem élvezi, főleg ha több gyerek is van, pláne, ha semmi segítsége sincs.
Amúgy meg mindenki szorong. Én egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy bekerül egy gyerek az iskolába, és ne szorongana.
Ott már teljesíteni kell, ott elvárások vannak, tanító néninek megfelelni, társaságba beilleszkedni. Utólag én nem is értem, hogy hogy bírtam idegekkel 6 évesen, pláne, hogy nekem egy nagyon undok tanítónőm volt.
Szóval beszélgess velük sokat, és annyira nem legyenek nagy elvárásaid magaddal szemben. Nem kell tökéletes anyának lenni, csak pont elégnek.
Én hasonlóan vagyok. 3 éves és 9 hónapos. Az vigasztal, hogy jövő héten ovi. Ez a nyár volt a mélypont eddig. Én is szerettem volna ilyen laza anya lenni, aki majd kócosan, de azért közel vállalhatóan hordja a 2 angyali gyermekét jobbra-balra, meg tanítgatom őket, és majd milyen idilli lesz 3-asban, az oviba meg párás szemmel viszem be, hogy hiányozni fog nekünk, a testvére meg integet neki. Esküszöm neked ilyen tévképzeteim voltak még a második előtt.
Most meg én vagyok az a kiégett csövesbánat, aki mögött fixen összesúgnak, hogy szerintem ő büdös, és a napom döntő többsége abból áll, hogy megakadályozom 2 gyerek öngyilkos akcióit, miközben valaki visít, ordít, sír, pisil (jobb esetben nem a földre), csapkod, kiabál és a meleg miatt semmit se akarnak kint, ha kint vagyunk vinnyognak, izzadnak, a kicsi keservesen ordít, őmiatta szigorúan csak árnyékos helyen lehetünk. Semmi nem jó soha, tényleg semmi, és már kiabálni sincs kedvem, mert egyszerűen totál kiégtem, nulla perc szabadidőm van, úgyhogy én számolok vissza a jövő hétig, hátha az bármit is segít, ha legalább a nap javarészében már csak 1 gyerek igényei maradnak. Amíg csak a nagyobb volt, addig nem volt ennyire gáz, csak ez a szünet nélkül két irányba szétszakadni, ez tette be a kaput nálam. Amúgy imádom őket, de ép ésszel ezt kva nehéz csinálni.
Lehet lepontozni, ha ez bárkinek szebbé teszi a napját.
Kedves harmadik válaszoló!
Kitartást neked!!
Így hogy a nagy is még csak 3 éves, még nehezebb lehet.
A nagy nekem iskolás lesz. Nagyon okos, számol, mindent is tud.. viszont emellett meg nagyon önfejű.. Minden egyes hazaérkezéskor szinte veszekedésig megy már az is, hogy mosson szappannal kezet….
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!