Kisebb babával mennyit jártok a nagyszülőkhöz? Baj, ha én nem mennék minden alkalommal?
Anyósomék durván 100 km-re laknak tőlünk, szüleim 2 utcára. Anyósom nagy szívfájdalma volt már a terhesség alatt is, hogy a baba anyukámékhoz majd jobban fog ragaszkodni, őket látja naponta, ők fogják hozni-vinni óvodába, iskolába, őket nem fogja ismerni. Ennek ellenére nálunk a 5 hónap alatt kétszer voltak, egyszer, mikor megszületett, a második alkalommal meg itt volt dolguk a közelben és bejöttek hozzánk is. Tehát megy a “jaj nem fog ragaszkodni hozzánk az unoka” szöveg, de ők egyszer nem jönnének el, annak ellenére, hogy nyugdíjasok már… Na mindegy.
2-3 hetente szoktunk menni hozzájuk, és ez már az a táv, hogy mégsem csak 1-2 órára ugrunk be… Délelőtt 11-12 között érünk oda, utána ebéd, a pici alszik egyet, majd még unokáznak egy kicsit és indulunk haza. A napunk pont eltelik. Én pedig nem érzem jól magam ezeken a látogatásokon, nincs velük gondom, nincs konfliktus, de nincs túl sok közös témánk, én az unokázási szokásaiktól is kivagyok. De tiltani tőlük a gyereket nem akarom, szeretném, hogy ismerje, szeresse őket, nem rossz emberek egyáltalán.
Tegnap volt először, hogy a férjem a gyerekkel nélkülem ment, elrontottam a gyomromat valamivel, itthon maradtam.
És nagyon jó napom volt, pihentem, sorozatoztam, itthoni dolgokkal is haladtam kicsit, annak ellenére, amilyen rosszul voltam előtte hajnalban, teljesen feltöltődtem egyedül. Ők is jókedvűen értek haza. Emiatt az jutott eszembe, hogy gyakrabban lehetne ilyen, hogy ők mennek papáékhoz, én pedig maradok itthon. És mondjuk csak minden 2., vagy 3. alkalommal mennék velük. Vagy ez így illetlenség?
Az a bajom, hogy nekem az ott töltött napok annyira feleslegesek, időpocséklásnak érzem.
válasza:Nekem csak 25 km-re laknak anyósék, jönni nem akarnak/tudnak, a férjem meg annyira nem ragaszkodik hozzájuk, hogy sűrűn járjon, max 1-1.5 havonta, mióta megvan a gyerek. Én 11 hónapos kora óta egyedül engedem el arra a pár órára, nincs is gond.
Nem vagyok hajlandó menni, mert szó szerint ez az egy olyan alkalom van, amikor van 3-3,5 órám magamra. Így is nagyrészt házimunkát végzek némi podcast hallgatással. Szóval ennyi nekem jár kb. 6 hetente. Anyósék így is kérdezgetik a férjem, mikor megyek én is, de őszintén: amíg nem volt gyerek, évi 1-2x láttak. Nem érzem ott jól magam, persze nem mutatom jelét, de a gyerek így is megérzi, és sokkal nyitottabb, hogy nem vagyok ott vele.
Szóval ezzel mindenki nyer.
válasza:Azért a 8-asnak igaza van, ha nem is a legszebben írta le. 1-2 szer nem mész, oké, de azért elég nagy tiszteletlenség sokszor nem menni.
Neked hogy esne, ha a férjed nem akarna sose menni a te szüleidhez, mindig csak a gyerekkel egyedül járnál oda?
válasza:Hat igen. Ha anyuka pihenne, mig apa rendezi a gyereket es a mama unokazik, az nem jo, az tiszteletlenseg, pofatlansag.
Agyrem.
Komolyan mondom, mindenki torodjon inkabb a sajat dolgaval :D
válasza:13-as, azért soha el nem menni a másik szüleihez, az igen, bunkóság.
A kérdezo sírna a legjobban, ha a férje is csak annyit járna az ő szüleihez, mint amennyit a kérdező akar.
Ja, várj, kitalálom: az más, mert a feleség anyja mindig jófej, szemben az anyóssal. Hogy lehet ez?
Akkor a 8-as válaszra reflektálva:
"De az, hogy a férjed megy 2-3 hetente a picivel, te pedig azért nem mész, mert nincs kedved az anyósodékkal beszélgetni"
Nem csak a beszélgetésről van szó, mert ha 20 percre laknának, ott lennénk 1 órát és jönnénk haza, még talán kedvem is lenne ehhez. De így, hogy 3 óra elmegy autókázással, igenis sok. Ott én nem tudok pihenni, közös témáink, érdeklődéseink nincsenek. Így van egy kis small talk + az unoka, hogy épp szerintük melyik rokonra hasonlít, az orra melyik ükmamáé. Nekem ez erőltetett és felesleges, főleg egész napra.
"Gondolom, azt elvárod, hogy a férjed megtisztelje a szüleidet azzal, hogy találkozik velük és beszélget velük, 2-3 hétnél gyakrabban is."
Nem várok el tőle semmi ilyesmit. Ha épp van kedve jönni velünk anyuékhoz, jön, ha nincs, akkor nem jön. Engem vett feleségül, nem a szüleimet. Az a fontos, hogy velem töltsön el kellő mennyiségű, minőségű időt, nem az, hogy meglegyen a heti pofavizit. De mivel apukámmal közös a hobbijuk, így bizony előfordul, hogy ők egymást többet látják egy héten, mint én apát.
"Azt is elvárod gondolom, hogy az anyósodék jó véleménnyel legyenek rólad, szeressenek és melletted álljanak majd a boldog és nehéz időszakokban egyaránt."
Nincs okuk rá, hogy rossz véleménnyel legyenek rólam.
Mellettem állniuk sem kell, hiszen van egy férjem, itt vannak a szüleim, nagyszüleim is, rájuk is bármikor számíthatok, nekem ők az elsődlegesek. Anyósomék a "férjemmel jártak", amúgy nincs bennünk semmi közös, ők nem a barátaim, akiket én választottam.
"Mondjuk, ha ennyire nem vagy kíváncsi az anyósodékra nem értem, hogy miért nehezményezed azt, hogy nyugdíjas létükre csak nagyon ritkán látogatnak meg benneteket??"
Ne engem látogassanak meg. Mint írtam, nekem megvan a saját baráti köröm, tökéletesen jól eltöltöm velük a szabadidőmet. Viszont van egy unokájuk, akit láthatnának gyakrabban, nem csak akkor, ha mi a küszöbig visszük, ha már annyira hiányzik nekik.
"Azt is nehezményezed, hogy miként foglalkoznak az unokával... De, te feléjük se akarsz menni, nem akarsz útmutatást adni, hogy "kedves Mama, legyen szívesen ne adjon cukros édességet a babának". Inkább nézed a bárgyú sorozataidat, aztán majd átmész 2 utcával arrébb anyádhoz és károgsz, hogy az anyósod ilyen még olyan rossz nagymama."
Még jó, hogy leírtam, nincs velük semmi gond és szeretik az unokát is... :)
Nem veszélyeztetik a gyereket, mindent úgy csinálnak, ahogy mi kérjük, mondjuk. De igen, kikészülök a 4-5 órán át tartó folyamatos gügyögéstől, gagyogástól, attól, hogy hozzák az ezeréves fényképeket, hogy épp melyik 40 éve elhunyt rokonra hasonlít a pár hónapos gyerek éppen. Ettől függetlenül nem fogok rászólni az anyósomra, hogyan mondókázzon, vagy hogy beszéljen a gyerekkel. Ez legyen a legnagyobb hibája minden nagyszülőnek!
Itt közel sem a sorozatozáson van a hangsúly, de nehogy már rosszul kelljen éreznem magam, mert fürdés közben megnéztem két 40 perces részt. Miután dolgoztam 2 órát, edzettem is és elpakoltam minden mosott ruhát... Hatalmas bűn, tényleg. :)
válasza: válasza:Én örülnék, ha a férjem néha egyedül hazamenne az anyukájához a gyerekekkel, de azért akad önkritikám és nem is vagyok biztos abban, hogy ez jó ötlet egy pici babával, pláne hogy az egésznapos/hétvégés program.
Én egyébként azt gondolom, hogy ez a csomag része, amit a férjeddel kaptál már akkor, amikor eldöntöttétek hol fogtok élni. Nálunk mindkét oldalon 2 órára laknak a szüleink, teljesen ellenkező irányban. A csomag része volt a kezdetektől az, hogy megmutatjuk magunkat egymás családjának olykor, ami bizony azzal jár, hogyha megyünk, akkor teljes hétvégére, mert egyszerűen máshogy nem éri meg. Én ráadásul nem vagyok kimondottan jóban anyósommal és hasznosnak sem érzem a hétvégét, amit nála töltünk, de benyelem, mert ez a férjemmel jár és nem gondolom, hogy az lenne a normális minta a gyerekeinknek, ha én sosem mennék velük, mert nekem kényelmesebb itthon. Az én szüleimhez gyakrabban hazajárunk, de ez az én igényem, szóval nyilván aktívabban teszek érte, mint a férjem. Ha neki éppen dolga van, nem jön, de azt azért elvárom, hogy a családi eseményeken ott legyen és ha lenne jobb dolga is legalább minden második alkalommal jöjjön velünk. Nekünk ez így megfelel. Ha nektek a férjeddel megfelel az, amit felvázoltál, akkor nem hiszem, hogy itt kéne megerősítést várnod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!