Ez igy jo lesz szerintetek? Kutya es gyerek tema.

Nővéreméknek palotapincsi van. Benti kutyus. A gyerek állandóan zaklatta kiskora óta. Évekig tűrte, aztán egyszer megunta és elkezdett állandóan morogni rá. A gyerek ma már 16 éves, de a kutya még a mai napig nem heverte ki, ha egy légtérben vannak még most is morogja. Kb 5 éves volt amikor odakerűlt hozzájuk, de bántani sose bántotta.

De együttérzek. Igaz nekünk egy (nagyon furcsa) macskánk van, de még megy oda a gyerekhez is. Ha a szintén 15 hónapos belekap se menne arrébb, én nem értem őt komolyan. Nálunk van babarács, lépcső miatt, de persze a macska azt gond nélkül átugorja szóval a tiétekhez hasonló helyzetben vagyunk, megoldás nélkül. Figyelünk, hogy ne dobálja, nyúzza stb... a ház 80%-a pedig nyugis lenne a macskának de akkor is a nappaliban van állandóan, valószínű nálatok is szívesebben lenne a kutya veletek.

Nem olvastam az előző válaszokat, tehát csak a kérdésben leírtak alapján: úgy elfogadhatónak tartom a dolgot, ha nem arról van szó, hogy a kutya mindig ki van zárva az előszobába. Én úgy próbálnám megoldani, hogy időszakosan, tehát amikor lehet, akkor ugyanúgy legyen a kutya is bent, ahogy szokott, de időnként - eleinte csak rövid időkre - elszeparálnám, méghozzá jutifalattal vagy konggal vagy valami olyannal, amit a kutya szeret, hogy pozitívabbá tegyem neki. (Így tanítottam a fiatal kutyámat, hogy menjen ki a kertbe parancsra.) Igyekezném úgy időzíteni, amikor pl. látom a kutyán, hogy már elege van a nyúzásból, vagy amikor fontos lenne, hogy ne kelljen folyamatosan azt figyelni, nehogy a gyerek piszkálja, de eleinte biztos, hogy csak rövidebb időkre csinálnám ezt a szeparációt, megfigyelve, hogyan reagál a kutya. És ezt átmeneti megoldásnak tekinteném, mert előbb-utóbb csak megtanulja a kisfiad is, hogy mit szabad és mit nem, és kinövi azt, amikor dacból csinál csakazértis mindent a maga feje után.