Ez igy jo lesz szerintetek? Kutya es gyerek tema.

Kitaszítva fogja magát érezni a kutya. Nyilván, ha sehogy máshogy nem tudjátok megoldani, akkor jobb ez, mintha csak pl megválnátok tőle.

Én nem értek a gyerekekhez, de gondolom 1 évesen még bőven nem hagyjátok magára a lakáson belül sem császkálni, akkor az miért nem opció, hogy csak nem engeditek ezt a viselkedést neki? Minél korábbi életszakasztól szokja, hogy normálisan bánjon az állattal, annál alapabb lesz később számára. Mire oda juttok, hogy egyedül hagyjátok a gyereket, addigra már valószínűleg nem lesz gond azzal, ahogy a kutyával bánik. Az, hogy elzárjátok a kutyát, nem oldja meg ezt a hosszútávú problémát.

Megértem, biztos embertpróbáló. Ha a kutya így nem szorul perifériára (tehát a lakás elhelyezkedése olyan, hogy tényleg rátok lát, melletetek van, csak egy rács túloldalán), akkor szerintem elfogadható ez az opció. Viszont így is azt ajánlom, hogy minden nap tartsatok valamennyi közös időt, ahol rács nélkül ott a kutya és a gyerek is, és aktívan szoktassátok őket. A gyereket arra, hogy ne bántsa, piszkálja a kutyát, a kutyát meg arra, hogy inkább térjen ki a gyerek elől, ha olyan van.

Értem, hogy nehéz ügy, hogy vajon mikorra tanulja meg a gyerek, de valójában minden, amit tanítasz neki, az ilyen :) de értékes az erre szánt idő, meg fog térülni, még ha most nehéz is. De érthető szerintem, hogy nem tudsz/akarsz erre is fokozottan figyelni 0-24.

Bizony, nehéz kérdés, és ezt nem is tudjuk itt megfejteni.

A gyerek nem érti, mert gyerek, de a kutya meg kutya, nem biztos, hogy a végtelenségig tűri a zaklatást, a háttérbe szorítás viszont féltékenységet válthat ki belőle (feltételes módban), ami szintén veszélyes lehet.

Abban kell gondolkoznod kérdező, hogy hosszútávon élhető megoldást találj, mert ez még egy ideig így lesz. A lányom ötéves múlt, nemrég lett kutyánk, szó szerint imádják egymást (tényleg kölcsönös), de néha úgy nyúl hozzá, hogy a hajam égnek áll, és bizony ilyenkor erősebben rá kell szólni. Ehhez mondjuk hozzátartozik az is, hogy a nagyszülőknél nagytestű kutya van, akivel születése óta együtt van, és a nagytestű talán kicsit többet bírt fizikailag, mint a mi kistestűnk. Most itt nem arra kell gondolni, hogy csépeli a kutyát, de néha mondjuk erősebben megfogja szerintem a mancsát, stb., bár a kutya sose jelzi, hogy fájna neki.

Amit én tudok javasolni, hogy legyen a kutyusnak egy elkerített rész, mint egy járóka. Szoktasd bele, és ha szusszanni akarsz kutya be, gyereknek tilos bemenni, és kicsit külön legyenek el. Nekünk van ilyen, első naptól használjuk - mondjuk mi inkább a kutya miatt, mert kezdetben hajlamos volt rágni és felenni mindent - a kutya már tudja, hogy az az ő “nyugihelye”, elvonul magától is sokszor. Nálunk mondjuk a gyerek bemehet hozzá, de ez már más kérdés.

Nekünk is tacsink van (#6 vagyok), ráadásul ő is kölyök és valószínű még törpe méret sem lesz.

Nem kifejezetten kennelre gondoltam, nekünk 1,5m x 1 m területű helye van ( [link] ilyesmi, csak nekünk saját gyártmány, kb. 90-100 cm magas, ebben imád lenni, szinte az összes holmija ott van.

Szerintem amúgy mindkettőnek van előnye, a lányom pl. örül, hogy kicsi és ölbe tudja venni, gyakran néznek úgy mesét. Mondjuk nálunk elég nagy a kontraszt, a másik kutya kuvasz keverék.😃