Miért nem tudok jó anya lenni?

Van két gyerekem, az egyik most megy suliba, a másik pedig nemrég múlt 1 éves. Őszintén megmondva nem élvezem a gyereknevelést.

A nagyobbik gyerekkel is volt egy ilyen időszakom, de ott igazából egyedül volt és segítség is akadt több mint most.

A kisebb gyerekem viszont sokkal mozgékonyabb, nehezebb eset, hisztisebb, anyásabb, veszélyesebb, hirtelenebb stb...

Úgy érzem sokszor, hogy legszívesebben odaadnám valakinek legalább 2-3 napra, hogy végre nyugodtan tudjak aludni, enni, pihenni, kikapcsolódni, levegőt venni... de ez nem megvalósítható.

Nekem meg nincs hozzá türelmem sem, szóval majdnem hogy kínzásnak érzem ezt az itthonlétet, pedig élvezhetném is. Egészséges, aranyos okos gyerekek, én nekem meg ilyen érzéseim vannak.

Élvezhetném, hogy velük tölthetem az időmet, de csak kínlódom. Próbálnék kikapcsolódni, de egyelőre ezt sem tehetem meg...

Anyukám beteg, anyósom pedig ígyis segít, amikor minden más fontos teendő van a gyerekek mellett, így már nincs pofám megkérni arra, hogy az én jókedvem érdekében is járjon el..

Férjemnek is ezer dolga lenni a ház körül, de őt is sokszor muszáj vagyok megkérni egy-két dologra.

Az a gond, hogy olyan típus vagyok, akinek minden héten, vagy kéthetente legalább lenne egy egésznapos pihenője, hogy fel tudjon töltődni, de ezt nem tehetem meg. Ennél még kb.dolgozni is jobban szerettem, pedig korán keltem, későn jöttem...de jöttek a házidolgok, amikből igazából elegem van.

Most mit lehetne tenni..? Annyira ne bántsatok, szeretnék jó anya lenni, de mintha nem nekem találták volna ki ezt az egészet. Ne értsetek félre, mindent megteszek értük és szeretem őket, de ezt az egész napos "rabságot" ami most még 1-2 évig eltart én nem tudom, hogy fogom tudni elviselni még egyszer...