Bepunnyadtam, mióta megszületett a babánk? Éreztetek ilyet ti is? Mi segített?

9 hete szültem, minden csodás és tökéletes. Tudom, túlzásnak tűnik, de tényleg úgy érezzük, hogy a babával lett teljes a családunk.

A babánk "jó gyerek", az első hetekben evett és aludt, éjjel nem ébred, eddig a hasfájás is elkerült. Tehát nem tudom azt mondani, hogy azért nincs kedvem semmihez, sehová menni, mert hullafáradt lennék, aki a pirosnál is elalszik.

De bárhová hívnak, bármi programom/programunk lenne, nincs kedvem hozzá. Legyen ez akár egy barátnős találka, akár kényelmi program, pl. masszázs, kozmetikus. Vagy egy szimpla nagybevásárlás. 4 napja a Wolt tart minket életben, mert ha eszembe jut, hogy össze kéne szednem, mi kell itthonra, miket főznénk, az élettől is elmegy a kedvem, főleg, ha még mindent el is kéne pakoljak.

Az orvosom a kontrollon rendben talált mindent, újra tornázhatnék, mozoghatnék. Örültem, mert a szülés előtt hetente 4-5 alkalommal sportoltam, úgy voltam vele, hogy kezdjük heti 3-mal. 2 hete vettem rá magam, akkor voltam kétszer, azóta semmi.

Itthon vagyunk, ha ébren van a pici, vele foglalkozom, játszunk, puszilgatom, ölelgetem (lassan már összenövünk, annyit van a kezemben). Ha alszik, sorozatozom, olvasok, napozok, elvagyok itthon. Úgy érzem kicsit, mikor gyerekként beteg voltak, 1-2 hetet hiányoztam az iskolából és mikor újra mennem kellett, nehéz volt a visszaszokás, mert csak otthon lettem volna legszívesebben. Ami azért furcsa, mert a baba előtt nagyon aktív életet éltem, volt, hogy épp aludni estünk haza csak. Most meg napok is eltelnek úgy, hogy ki sem lépek a házból.

Segítségünk is van, anyukám naponta szokott jönni, anyósom is 2-3 naponta benéz unokázni kicsit. Barátnőim is jönnek azért hetente, ők is mondták, hogy ha akarunk a férjemmel kettesben lenni, nekik is szólhatunk, mert szívesen babáznak akár egész nap.