Számodra mi a legnehezebb a babázásban, gyereknevelésben?

az énidő hiánya.

Én egy tök introvertált ember vagyok, aki szeret egyedül lenni. 2 gyerekünk van, kis különbséggel. hát idejét nem tudom mikor voltam úgy igazán egyedül.

Vagy velem voltak 0-24ben, vagy most hogy oviba vannak én meg dolgozom, így itt sem vagyok egyedül.

Van mama, férj, ők is részt vesznek természetesen, de nekem az ilyen 1-2 óra egyedül heti 1-2x nem feltöltődés.

Az alváshiány volt még ami az elején durva volt. Mostmár simán együtt élek vele.

(2,5 éves a kicsi, a mai napig átlag 3x kel. 5-6 órákat alszok.)

Nekem is ugyanaz a gondom, mint a második válaszolónak. Minden vágyam egy egész hétvége teljesen egyedül. De mivel még kicsik (20 és 6 hónaposak), erre még várhatok. Ráadásul apai oldalról nincsenek nagyszülők sajnos, így nem tudom, valaha eljön-e az, hogy az apjuk egy egész hétvégére elviszi őket, mert nem igazán van hova (én a férjemnek már többször adtam szabad hétvégét, ilyenkor elmegyek a gyerekekkel anyuékhoz).

Szerencsére ezen kívül van én-időm és mi-időnk is a férjemmel. Plusz mindkét gyerekkel napi szinten tudok 2-3 órát kizárólagosan foglalkozni, amikor a másik gyerkőc nincs ott. 😊

Jó kérdés. Igazából az, hogy sokszor azt érzem, én már nem igazán számítok, mintha sokszor a létezésem egyetlen célja a gyerek jóléte lenne. Az én szüleim nem élnek már, pedig ők nem így állnának hozzá, így viszont anyósom meg apósom az, akik ezt az érzést keltik bennem. Például volt olyan, hogy elmentem sétálni a gyerekkel, amikor váratlanul jöttek hozzánk, és megjegyzést tettek arra, hogy miért nem elég nekem az udvaron levegőztetni, miért kell nekem elmászkálni. És igen, nekem volt igényem arra, hogy ne csak a szomszéd ház falát lássam, de nekik ez felesleges önzőség. De sok ilyen van. A háziorvos is volt, hogy megjegyzést tett, mikor beteg voltam, és mondtam, hogy olyan gyógyszert írjon, ami szoptatáskor is szedhető, hogy akkor ne is akarjak gyógyszert bevenni, hát a legfontosabb a tiszta anyatej. Én meg mondjuk szenvedjek hetekig.

Az is nehéz, hogy a férjem azt csinál, amit akar, én meg vagy a gyerekkel megyek el, vagy kérjen időpontot tőle, mikor ér rá vigyázni rá egy kicsit.

A férjem külföldön, segítség nulla. Imádok agyerekemmel lenni, de ez a 0-24 óras készenlét, hogy még alvás közben is készenlétben kell lenni, kicsit felőröl.

Másfél éves a gyerkőc és fél éve lassan dolgozom is 4 órában, de itt is azt várom mikor csörren a telefon, hogy gond van a bölcsiben.

Szóval számomra a folyamatos éberség, készenlét ami a legnehezebb.