Tényleg elrontom a nevelését, ha az elveim szerint cselekszem?

A mi babánk négy hónaposan is nap közben kézben alszik, vagy az enyémben, vagy az apjáéban. Cserébe este 9-10 lerakjuk a kiságyba, ami amúgy az ágyunk mellett van, és már napok óta egyhuzamban végigalszik 6-7 órát, aztán kel enni, de mivel kb az első nyekkenésre felugrunk, pikkpakk visszaalszik, nem tudja belelovallni magát a sírásba, és lehet folytatni az alvást. Előtte is már 1-2 hónapja 3-4 óránként kelt enni, és aludt vissza. Így meg az egész család nagyjából kipihent, jókedvű, kiegyensúlyozott. Marhára nem érdekel, ki szerint kapatjuk el, ki szerint nem, nekünk ez jó így. Meg fog érni arra, hogy egyedül aludjon, nem tart örökké.

És az sem igaz, ha állandóan kézben van, sosem fog egyedül játszani. Az első 1-1,5 hónapban rengeteget volt kézben, most meg tök sokszor eljátszik, nézelődik egyhuzam 10-15 percet, és akkor is csak megforgatni kell egy kicsit, vagy rakni elé valami új játékot, mert megunja a banánt. Vagy rámosolyogni, hozzászólni, aztán teszi tovább a dolgát és megy tovább a nap.

Szóval nem fog örökké tartani. Hagyni kell önállósodni nyilván, ahogy nyílik ki előtte a világ, nem kell kényszeresen felvenni akkor, ha tök jól elvan magában, de a te babád egy hónapos. Most alapozod meg a bizalmát benned és a világban. Ha megteheted, hogy nap közben a kezedben alszik, és ez mind a kettőtöknek megfelel, akkor tegyetek így.

A babák ösztönösen működnek, ők nem tudják, hogy ha lerakod őket, nem eszi meg őket valami ragadozó. (meg hát olvasni lehetett a patkányos sztorit… egy pici baba tőlük sincs biztonságban…) Nem kapatod el azzal, hogy ha az alapvető biztonságra való igényét kielégíted.

Amúgy érdekes, hogy a kisbabáktól elvárunk egy csomó dolgot, ami a felnőtteknek sem megy sokszor és tőlük sem várunk el… mármint, nem tudom, de ha egy barátom fél valamitől, megnyugtatni próbálom, és nem otthagyom sínylődni magában…

Jaj a falra mászok ezektől az ősi mondatoktól.

" Ne ringasd ne vedd fel mert kézbe szokik"

Pont az olyan mondja ezt, aki hagyta orditani a gyerekét a kiságyban aki szerencsétlen persze hogy kifáradt és elaludt 1 óra ordítás után ott magának.Na most ez teljesen normális amit a babád igényel.Karban volt hajlandó aludni a kislányom, majd leraktam hasra, háton felkelt egyből amint leraktam, hason aludt nekem 3 órákat egyhuzamban 2 és fél hós koráig. Azután egyik napról a másikra üvölteni kezdett a karomba, leraktam elaludt magától, este volt h hagyta h karban altassuk, aztán ekkor is üvöltött.Azóta magától elalszik. Hidd el egy nap nem lesz szüksége a karjaidra, jelenleg te jelented a világot neki.Kitartást neked, és nem nem fog ölbeszokni..

Az első kisfiam extra letehetetlen volt. A kiságyba 10 honapos korában tudtam először letenni. Csak full testkontaktusban aludt. Folyamatosan hordoztam nappal, babakocsiba se lehetett betenni. Borzalmasan kemény volt, de végigcsináltuk a ferjemmel.

Most 3 es fél éves. Leteszi a fejét a párnára es alszik reggelig. Hidd el, meg fog érni rá. Tudom, hogy most lehetetlennek tűnik, én is így éreztem, és mindenki a családból nekem pampogott, hogy elrontom. Hiába magyaráztam, hogy ez nem egy olyan egyszerű baba.

A második fiamat simán leteszem aludni 3 perc ringatás után. Pedig semmit sem csinálok máshogy.

Jól csinálod, kitartás!!