Tényleg elrontom a nevelését, ha az elveim szerint cselekszem?

Csináld így tovább, a környezeted meg mondja csak a magáét, ha nincs kedved konfrontálódni akkor csak bólogass.

Teljesen jól csinálod. Te tudod, érzed, látod, hogy mikor és mire van szüksége a babádnak.

Nem rontod el. Akkor rontanád el, ha nem válaszolnál a jelzéseire.

Az ilyen ,,mindenkiket" takaréklángra raknám. Rokonokkal sem kell szoros viszonyt ápolni, orvossal, védőnővel is a kötelező minimumra lehet venni a kommunikáciòt.

Nyugi. Nincs igazuk. Csak régen ez volt az elvárás, hogy ne legyen kézbe, ne legyen kielégítve minden vágya. Egy babát nem lehet elkapatni meg hozzászokatni dolgokhoz. Az én fiam r éves. Babaként extrán igényelte a testkontaktust. Miután megtanult járni meg séta közben se kellett cipelni.

Az biztos hogy még most is sok figyelmet igényel de nem emiatt hanem ő egy többemberes gyerek. Ráadásul egyke

Nem, dehogy.

Egyébként egy kisbabánál egy valami állandó: a változás. Én mindent úgy csináltam, ahogy éppen a leghatékonyabb volt. Egyik altatási módszert se szokták meg úgy például, hogy ne váltsa fel más. Ha szoptatni kellett, szoptattam. Ha a másikat ringatni, hát ringatva. Nem bírtam el? Hát leültem és úgy ringattam. Mindent úgy csináltam, ahogy nekünk jó volt. Mivel az volt a jó ha aludt, hát nem érdekelt, hogy milyen nehéz, csak aludjon és így nekem is jó volt.

"Megtanulja megnyugtatni önmagát, ha megérik rá"

Igen, de ha folyamatosan rajtad/veled alszik akkor lehet csak 4-5 évesen, vagy még később "érik meg rá". Készen állsz addig vele aludni napközben is?

Altatni mi is magunkon altatjuk, de ahogy elalszik letesszük. Ha felébred rá, akkor kezdjük elölről türelmesen. Napközben is amikor lehet akkor meg kell próbálni letenni, kontrasztos könyvet mellé tenni nézegesse. Még 1-2 hét és elkezdik érdekelni a fölé lógatott játékok is, próbálkozni kell, hogy el legyen anélkül, hogy állandóan valaki kezében lenne, mert tényleg önsors rontás ha állandóan kézben van. (Nálam pont fordított a helyzet, nekem kell rászólnom a nagymamákra, hogy tegyék már le a gyereket had játszon, nem kell hogy állandóan fogja valaki.)

1 honapos basszus :D

Nem marad igy! En nem is ertem azokat, akik beszolnak, komolyan mondom annyi eszuk van, mint egy marok lepkenek.

Egészen biztosan nem 1 hónaposan lesz,hogy megnyugtatja magát.

Különben meg 7,5 évesem van, és igényli az esti rutin beszélgetést,és mesét, és összebújást.

És így visszagondolva, és is "különalváspárti"(külön ágy külön szoba) voltam pici korában.Külön is aludt 3 éves koráig, amikor 3 este munka miatt későn mentem haza,és a férjem átszokatta a nagyágyba.Akkor rettentő mérges voltam.De hamar beláttam, hogy mindig is együtt kellett volna aludni.A legjobb dolog,mikor a pici kezével átölel.És megszűntek az éjjeli/hajnali kelések.(helyette lettek beszélgetések kísértetekkel,de ez egy másik történet)

Illetve tényleg igaz, hogy nincs másik olyan élőlény aki külön fészekbe,odúba,vacokba,lyukba,üregbe stbstb rakja éjjelre a kicsinyét,csak az ember.