Betegesen féltem a babánkat férfi létemre. Hogy lépjek ezen túl?
Sziasztok!
Nem volt egy egyszerű a terhességi szakasz, hónapokat kellett várnunk, hogy kiderüljön egészséges-e a babánk vagy meg kell szakítani a terhességet. (COVID, nyílt gerinc gyanú)
Hála istennek a végére jóra fordultak a dolgok, de minden kötelező vizsgálatra remegő kézzel mentünk be, hogy mi fog megint kiderülni.
Alapvetően elmondható, hogy negatívabb gondolkodású vagyok sajnos. A gyerek megszületése óta egy beteges túlféltés alakult ki nálam. Ha nem eszik olyan jól, mint máskor, akkor már remeg a gyomrom, hogy mi lehet a baja, illetve, ha nem "tökéletesen" mennek a napjaink, akkor összedől körülöttem a világ. Én dolgozom amúgy, munkahelyen is komoly nyomás van rajtam, de képes vagyok teljesen leblokkolni a munkában, ha valami negatív dolog történik a gyerek körül és legszívesebben felállnék otthagynám az egészet, csak velük lehessek.
A babával a problémák nem napi szintűek, őszintén szólva ez idáig szerencsések voltunk a kislánnyal (lassan 10 hónapos), másnak több problémája volt alvással stb.
Gondolom pszichológust kellene felkeresnem, de érdeklődnék, hogy valaki járt-e ilyen cipőben? Hogy sikerült a gondolataival megküzdenie és elhinni, hogy ezek a kilengések normálisak és sajnos a baba velejárója?
köszönöm!
válasza:gyógyszert csak pszichiáter ír, lehet, azzal kevered, kérdező.
#4 és #7 voltam
válasza:Nyugodtan használd ki a TB alapon történő ellátást. Gyógyszert nem vagy köteles beszedni. Pszichológus nem ír gyógyszert, ahogy a #9. is írta.
Én is ilyen voltam, most már lényegesen kevesebbet pánikolok, de ebben sok munkám van. Pszichológus, meditációk, sok-sok videó meghallgatása!
köszönöm a válaszokat!
Nagyjából az amire számítottam. Nem úszom meg segítség nélkül. Youtube-on azért próbálok majd nézni videókat, amik kicsit "rendbe szedik" az ember gondolatait, hogy ne csak a negatív irányba tendáljon. Valószínűleg hosszú idő lesz megtalálni ismét magamat, mert régebben nem ilyen voltam, csak túl nagy volt a nyomás az elmúlt években. (mint mindenkin)
válasza:#14 valószínűleg ennek is megvan az egészséges mértéke, illetve az meglepő, hogy én férfi vagyok. Mindenki értetlenkedik körülöttem, hogy az ő férjük teljesen lazán kezelte ezt a témát "eszik amikor eszik", "abbahagyja a sírást, amikor abbahagyja"
Te anyaként könnyebben ráparázhatsz ezekre a dolgokra, de nekem sajnos illene egy bizonyos támaszt nyújtanom, ami jelenleg nincs meg.
válasza: válasza:18# sajnos van azaz aggódás, ami inkább már visszaveti a dolgokat. Ameddig egy egészséges odafigyelést eredményez az aggódás, addig hasznos is tud lenni. Nem veszi félvállról az ember, ha valami nem oké. Inkább feleslegesen utánajár, rákérdez, de nem siklik el felette.
Amikor viszont már inkább negatív dolgokat eredményez, onnantól már nem jó. Nálam sajnos a második van. Ha a gyerekkel minden rendben, akkor én is tökéletes hangulatban vagyok, ha valami nem oké vele, akkor viszont depresszív hangulatban.
Holott agyilag felfogom, hogy a gyerekkel vannak nehézségek. Azt is felfogom, hogy ez normális és mindenki átesik rajta. Azt is tudom, hogy valaki még ennél is többet kínlódik.
Lehet, hogy nem eszik úgy, mert jön a foga. Látom is, hogy jön a foga, de mivel nem tudja elmondani, hogy tényleg ez van mögötte, ezért nem elégít ki ez a válasz, hogy "valószínűleg a foga miatt". Tehát ez ilyen agyrém.
Úgy érzem, ha már jobban fogunk tudni kommunikálni és jobban el tudja mondani, hogy mije fáj, hol fáj, akkor jobban fogom tudni kezelni a dolgokat, de az sajnos még sok idő. Lényegében az zavar, hogy nem tudja elmondani, hogy mi okozza a problémát és így nincs a kezemben semmilyen szinten az irányítás. Az irányítás hiánya pedig pánikrohamszerűen jelenik meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!