Betegesen féltem a babánkat férfi létemre. Hogy lépjek ezen túl?

Sziasztok!

Nem volt egy egyszerű a terhességi szakasz, hónapokat kellett várnunk, hogy kiderüljön egészséges-e a babánk vagy meg kell szakítani a terhességet. (COVID, nyílt gerinc gyanú)

Hála istennek a végére jóra fordultak a dolgok, de minden kötelező vizsgálatra remegő kézzel mentünk be, hogy mi fog megint kiderülni.

Alapvetően elmondható, hogy negatívabb gondolkodású vagyok sajnos. A gyerek megszületése óta egy beteges túlféltés alakult ki nálam. Ha nem eszik olyan jól, mint máskor, akkor már remeg a gyomrom, hogy mi lehet a baja, illetve, ha nem "tökéletesen" mennek a napjaink, akkor összedől körülöttem a világ. Én dolgozom amúgy, munkahelyen is komoly nyomás van rajtam, de képes vagyok teljesen leblokkolni a munkában, ha valami negatív dolog történik a gyerek körül és legszívesebben felállnék otthagynám az egészet, csak velük lehessek.

A babával a problémák nem napi szintűek, őszintén szólva ez idáig szerencsések voltunk a kislánnyal (lassan 10 hónapos), másnak több problémája volt alvással stb.

Gondolom pszichológust kellene felkeresnem, de érdeklődnék, hogy valaki járt-e ilyen cipőben? Hogy sikerült a gondolataival megküzdenie és elhinni, hogy ezek a kilengések normálisak és sajnos a baba velejárója?

köszönöm!