Együtt alszotok/aludtatok a kisbabával?

kb 1 hós koráig vettem maga mellé este a fiam,de csak az első kelés után,adig az ágyában volt. azt hiszem h inkább nekem volt megnyugtató h ott van mellettem mintsem neki.

azóta a saját ágyikójában alszik,csak enni veszem ki hajnalban

Igen,én levegőt se vettem,csak hagytam,hogy rám szuszogjon!

Szeretem az illatát.Arccal egymásnak alszunk,a kiságy csak dísz.

2 gyerekem van,a nagyobb 6 hós koráig kiságyban aludt,ő olyan ki vadóc,a kisebbnek én vagyok az atyaúristen,sokkal jobban kötődik mint a nagy.Ha lenne időkerék,visszaforgatnám,és vele is együtt aludnék!!!

Nyugodtan aludj vele,ha úgy neked jobb!!!

Csak be ne takard véletlenül a te takaróddal!!!

Szerintem ezt mindenkinek magának kell eldönteni. Ha benneteket nem zavar, miért ne?

A kisfiam mellettem aludt a kiságyban. Este simán elaludt, de a hajnali etetés után sehogy sem tudtam elaltatni, csak úgy, hogy magam mellé vettem. A férjem teljesen kiakadt, hogy ne szoktassam rá erre. Én meg mondtam neki, hogy marha könnyen van, mert én virrasztok vele már 2 hónapja. Ő fel sem ébredt rá, hogy sír. Végül kiköltözött a hálószobából, maradt a miénk a franciaágy a babával. Ez télen volt, ahogy jobb idő lett leszokott róla. Pedig akkor is fűtöttünk, de úgy látszik ő mégis fázott. 4 hónapos korától meg külön szobába is tettük.

Az elsővel nem aludtam együtt, de egy szobában igen és a saját ágyában. Ő ezt igényelte, mikor magamhoz vettem, éreztem, hogy nem alszik úgy, olyan volt mintha zavarnám.

A második az ellenkezője, a kiságyat 3 hónapos koráig használtuk, akkor szétszedtük, mert már éjjelente úgyis mellettem aludt. Ez így is maradt kb másfél éves koráig, isteni volt, nagyon-nagyon élveztem ahogy hozzám bújik és reggelente kinyitja a szemecskéit, aztán egyből mosolygott rám. Sokszor feküdt csak úgy a hasamon és szopizott, közben altatódalt énekeltem neki vagy beszélgettem, úgy szenderült álomba. Csodás érzés.

A harmadik babánk külön ágyban "kezdte az életét", hogy megtudjam ő mit igényel és kifejezetten a velem alvást preferálta. 10 hónapos, ő is bújós és szeretünk együtt aludni. A második gyermekünk 1,5 éves korától apához szokott át a nagyágyunkba, de már 3 évesen külön ágyat kért és kapott, imádja, sosem jön át a nagyágyba azóta sem.

Tapasztalataim szerint nem egyformák a babák igényei, van aki jobban szeret külön aludni van aki inkább a mamája melegére vágyik.

Viszont a születéstől kezdve külön szoba, külön ágy nekem nem szimpatikus, mert ha belegondolok, hogy 9 hónapig anya pocakjában volt a baba, jó melegben, szívdobogást hallva, akkor olyan furának tűnik, hogy megszületik és egyből elválasztják, ő pedig ott marad egyedül a néma, csöndes szobában. Anya nélkül, ismerős hangok nélkül. Nekem ez természetellenesnek hat és nem lennék a baba helyében az biztos. A modern világ "agyszüleményének" tartom.