1 éves borzasztóan anyás?
Jönni fognak itt azzal, hogy anya vagy, ez a dolgod, viseld el.
Az más kérdés, hogy mentálisan mennyire terhes meg téged ez, hogy 24/7 te vagy szolgálatban, senki más nem jó.
Ha bírod, akkor nincs gond, idővel elmúlik ez az időszak.
Viszont, ha úgy érzed, neked ez sok, az is rendben van! Nem vagy rossz szülő, mert néha szeretnél egyedül lenni, esetleg "felnőtt programot" csinálni, élni olyan luxussal, mint mondjuk elmenni inni egy kávét a barátnőkkel, sportolni, masszíroztatni...
Ebben az esetben igenis szokja meg, hogy néha apa/mama/papa, akárki van ott és ő fogja megnyugtatni. Ne ugorj azonnal, hidd el, a sírás abba fog maradni egyszer. Lehet, nem olyan gyorsan, mintha te lennél vele, lehet, hogy elsőre fél órán át fog üvölteni lila fejjel. Legközelebb már csak 20 percet, utána már csak 15-öt és így tovább.
A postashoz kotodjon, ő hianyozzon neki, ha ő éltünk az töltse el szorongassal vagy mit szeretnél? Add meg neki a biztonságot és elegitsd ki a szükségleteit, legyél val
aszkesz és akkor hamarabb tapasztalja, hogy minden rendben, túl kész rajta könnyebben.
Termeszetesen életem vègèig is csinálnám ezt, nem erről van szó. Csak nem tudom ilyenkor mit kell csinálni, kielégíteni az igényeit vagy ahogy más is írta, hagyni sírni egy kicsit és "leszoktatni" rólam?
A szepa nem 8hósan és kb 1,5 évesen jelentkezik? Màr arra is gondoltunk a férjemmel, hogy érte valami trauma. 1 hónapja bekellett vinni a kórházba éjszaka, mert fulladt és ott sajnos le kellett fogni, hogy megtudják vizsgálni és az inhaláláshoz is. Azóta vettük észre ezt a szintű ragaszkodást.
Próbàltuk, hogy elmegyek itthonról, nagyszülőkkel egyàltalán nem vàlt be, férjemmel néha igen-néha nem.
Na igen, ezt is próbáltuk, anyukámnál ott hagytam, én meg leléptem, de amint leesett neki, hogy eljöttem, rá is zendített.
Nálatok meddig tartott ez az időszak? Én azt olvastam, hogy 1-2 hét, de mi már azon bőven túl vagyunk...
Szerintem lehet a kórházi dolog miatt is.... Elmulik.... Sok mindent nem tudsz csinálni, nekem a nehéz időszakokban sokszor az segített, hogy beletorodtem, hogy most ez van.... Mert amikor elfogadtam, nem tiltakoztam belül ellene, akkor könnyebben vettem...
Az én fiam 21honapos, sokszor van, hogy sír, ha csak a furdoszobaba megyek, pedig ott árad vele az apja.... Viszont megfigyektem, hogy sír 1-2percet, utána meg megy az apjával boldogan játszani, csak előtte fel kell dolgoznia, hogy eltűntem.
Egyébként ha pár órára megyek el, Pl moziba, és a nagyszülők vigyáznak rá, én sose csinálom, hogy csak úgy se szó - se beszéd eltűnök. Lehet, hogy akkor nem sír, de később, ha észreveszi, hogy nem vagyok ott, akkor meg - szerintem - az rogzulhet be neki, hogy anya bármikor szó nélkül lelép.... És ez a bizonytalanság szerintem a legrosszabb. Ezért én mindig elbucsuzok, nem drámaian, de adok egy puszit és elmondom, hogy most elmegyek, játszik egy kicsit a nagyival, vacsiznak együtt aztan lefekvesre itthon vagyok és együtt alszunk majd... Akkor is elmondom, ha nem figyel, Pl játszik...mert így legalább tudja, hogy most elmegyek, de visszajovok...
Tudom, hogy most nem ezt kérdezted, csak a jövőre nézve jónak találtam megjegyezni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!