Jogosan akadtam ki anyámra amikor azt mondta, hogy nem vagyok érett ahhoz, hogy gyereket neveljek és hogy miért kellett gyerek? 11 hónapos kislányom van

Anyámék csak annyit tudnak, hogy nem tervezett baba. 72 órás fogamzásgátló mellett estem teherbe, nem tudom, ha számít valamit. Rá pár hónapra összeházasodtam a párommal, de még nem gyűlt elég pénz, hogy házat építsünk, ezért anyáméknál lakunk. Férjem minden második héten van csak itthon a munkája miatt. Anyósom amikor terhes lettem, mondta, hogy lakjunk náluk, ő tud segíteni a babával mert van idejük, nyugdíjaok, de amikor mondtam anyámnak, hogy mit mondott, ő megkérdezte, hogy városról miért akarok falura költözni, kevés a lehetőség, nem olyan jók az óvodák, iskolák, a gyerekenek kell majd ingáznia be városra, mondta, hogy lakjunk nálunk. Beleeegyezett a férjem, én is, így anyáméknál lakunk.

Egész nap a babával vagyok elfoglalva, így nem igazán jut időm a házimunkára, anyám főz, takarít, dolgozik a kertben.

6-7 hónapos volt a kicsi, s anyám mind azt mondta, hogy ideje már kialakítani neki egy programot. Mondtam, hogy igyekszem, de nem sikerül, akkor evett amikor éhes volt, akkor aludott amikor álmos. Folyton piszkált ezzel. Kb. 8 hónapos korára kialakult a program. Ebédelni délbe fél 2-kor szokott. Anyum mondta, hogy adjak neki a levesből, de az csak 3 órára lett meg. Adtam neki fél 2-kor gyümölcsöt babamüzlivel összekeverve. Ebből minig sokat eszik 90 grammot evett. Fél 4-kor mikor leültünk mi ebédelni, akartam adni a levesből, de nem kellett neki, köpte ki. A répát úgyszintén. Régebb ette, de akkor is csak 10 grammmot. Nem a kedvence. Errefel megszídott anyám, hogy az új ételeket kell hamarabb adni neki amikor éhes. Mondtam, hogy hiába adom, ha nem szereti, kiköpi, nem eszi meg. Mert vlt úgy, hogy ebédre csak pár kanállal evett, és utána még a kedvencét se akarta enni. S akkor anyám kiakadott és a fejemhez vágta hogy nem nevelem jól, majd fog válogatni az ételben később, és hogy nem érti miért csináltunk gyereket ha nem vagyok érett az anyaságra.

Ezelőtt az eset előtt szintén ma mondta, hogy én és a testvérem már 11 hónaposan mondtunk szavakat. Mami, papi, kaki, víz s még egy párat. 12 hónaposan amikor kellett kakiljunk kértük a bilit.

Anyámnak az a magyarázata, hogy azért nem kéri a kislányom a bilit, mert nem szoktattam elég hamar a bilire. A testvérem és én már 6 hónaposan ültünk a bilire, azért kértük 1 évesen, míg én a kislányomat csak 10 hónaposan kezdtem ültetni.

Azért nem beszél, mert telefonozok melette, nem foglalkozok vele. Miközben én, amíg ébren van, folyton játszom vele, amire rámutat megnevezem neki, képes könyveket nézegetünk, amit ő lapoz. Tud tapsolni, integetni , köhögni ha mondom, hogy köhögjön, cuppogtat a szájával ha mondom neki. Ezenkívül megért néhány szót is: ismeri pár játékát (baba, tigris, egér), rájuk néz amikor kérdezem tőle, hogy hol van...? Ismeri még ezeket a szavakat: óra, víz, autó, fa, virág, labda. Puszit is szokott adni, de szerintem azt csak ösztönösen, nem akkor amikor mondom neki, hanem amikor akarja.

Visszatérve, mikor mondtam anyámnak, hogy egész nap vele foglalkozok, azt mondta, hogy biztos azért nem beszél, mert én hadarva beszélek hozzá és nem érti.

Zárójelben megemlíteném, hogy ő csak egy évvel volt idősebb nálam amikor születtem (26 volt), az ő felőli mamámnál laktunk, 8 hónapos voltam amikor vissza kellett menjen dolgozni, néha válalt délutáni papírmunkát. Nagyszüleim neveltek.

Anyámék a kislányomra vigyáznak ha elmegyünk valahova (ami nem túl gyakori, mert szégyellem megkérni, mindig a kerttel foglalkoznak, ezért ha valahova megyünk, anyósomat kérjük meg), meg ha takarítok vagy tusolok.