Hogyan küzdöttetek meg a baba iránti állandó aggodalommal?

Ezt fejben kell elrendezni magaddal

Az első gyerekkel én is így voltam, a masodikkal már teljesen lazán vettem a dolgokat

Az elsővel rohantam orvoshoz ha csak egy kiütés is volt rajta, a masodikkal már nem.

Ne feszulj rá, próbálj egy kicsit lazítani.

Amikor elkezdenem ezek a gondolatok körbe lengeni próbálok inkább arra gondolni, hogy a legtöbb baba egészséges, az enyém miért ne lenne az. Úgyis felnő és senkit sem fog érdekelni 30 éves korában hogy napi hány ml anyatejet evett, meg volt-e az X gramm súlygyarapodása és 4 vagy 5 hónaposan fordult a hátáról a hasára.

Ha valami igazi probléma lesz azt az orvos vagy a védőnő észre fogja venni és elérünk akkor aggódni rajta, addig semmivel se vagyok előrébb azzal ha aggódok.

Az idő...

1 éves most

Már nem aggódok annyit mint az elején

Az eleje katasztrófa volt részemről aggódás téren

Életre való baba volt, látszott rajta az első pillanattól. Ha fájt a hasa, jött a foga, keservesen sírt, akkor próbáltunk megtenni mindent, hogy jobb legyen neki. De ilyeneken, hogy eszik-e eleget, nem aggódtunk.

A mozgásfejlődése tényleg megkésett. Amikor ez egyértelmű lett, akkor (a védőnővel való állandó konzultáció után) gyógytornászhoz fordultunk. De akkor sem aggódtunk. Persze, azért örültünk, amikor beindult a kúszás. :-)

Idő meg a tapasztalat.

Rendeződnek majd az evési dolgai, látod ahogy fejest ugrik a padlóra és túléli stb. Egy idő után látni fogod hogy elég sokat kibírnak.