Mit csináljak ha ennyire türelmetlen a férjem a babával? Többi lent
Sziasztok!
Egy kis lelki támogatásra lenne szükségem!😭
1 hónapos a kisfiam!🩵Nem sírós baba, ritkán fáj a hasa, konkrétan csak eszik-alszik, egyedül akkor sír, amikor éhes…na most…a drága férjecském, mintha nem tudná felfogni, hogy ő még egy kisbaba! Felsorolom miket csinál:
1. Üvölt a gyerekkel amikor sír az éhség miatt (amíg én csinálom neki a tápszert), idézem a mondatait; “kussolj már el idióta” ,“fogd már be a pofád”, “te meg csinálod már azt a k*rva kaját neki, hogy végre elkussoljon?” “Annyi mindent választhattak volna a babák, ha akarnak valamit, miért a legidegesítőbb dolgot kellett választani (a sírást)” stb.
2. A saját fejét veri a falba/ököllel üti, hogy neki ebből elege van és ő egyáltalán nem ezt vállalta és hogy a töke ki van ezzel a hülye gyerekkel, hogy állandóan hisztizik (hiába mondtam neki, hogy egy kisbaba NEM TUD hisztizni, ő csak a szükségleteit jelzi)
3. Amikor véletlenül ő eteti a picit és már a végén marad 10-20ml, amit nem kér, (kiköpi a cumisüveget és összezárja a száját) konkrétan ki feszíti az állát a gyereknek és bele erőszakolja az üveget, hogy márpedig nem fog pazarolni, mert ő nem azért veszi meg neki a zabálni valót, hogy ki legyen öntve….
4. Hasmenese van a kicsinek és azon kívül, hogy nem hajlandó tisztába rakni, még folyamatosan mérgelődik mellé, hogy miért ilyen defektes a mi gyerekünk, miért kell f0snia, miért nem lehet normális baba mint másoké…
5. Ha pelenkázás közben véletlen a tiszta pelenkát le pisili, vagy éppen akkor kakil, akkor megy az üvöltés, hogy ameddig nem a gyerek fizeti, addig márpedig ne pazaroljon, mert ezeket mind ha nagyobb lesz vissza fogja vele fizettetni. Na azt már meg sem merem említeni, ha véletlenül balesetes lesz a ruhája…”ki az istenf4szának gondolja magát ez a gyerek, ennyi pénz a világon nincsen, hogy a vízszámla ki legyen fizetve”
Napestig sorolhatnám a dolgokat, mert van még bőven…mások előtt előadja, hogy az ő drága fia az egyetlen szeme fénye és akkor bezzeg puszilgatja, ölelgeti, akkor már tudja mondani, hogy milyen jó gyerek, alig sír, de amikor otthon hárman vagyunk, akkor egyszerűen nem bír magával. Bár általában péntektől hétfőig a szüleimnél vagyunk, mert tudom, hogy ott nem mer vele így beszélni és ott jobban érzem magam emiatt….hiába szólok rá, vagy bármi, olyankor én is el vagyok küldve melegebb éghajlatokra…általában próbálok minél többet inkább én lenni a picivel (én kelek hozzá, én le mondtam a külön programokról (körmöshöz menni, el menni vásárolni, találkozni valakivel stb), mert nem merem őket otthon hagyni kettesben…
Szerintetek én reagálom túl és hagyjak időt neki, vagy mit csináljak? Kezdek tönkre menni emiatt, eszméletlen kimerült vagyok és így nem tudom magamból a 200%-ot nyújtani, pedig tudom, hogy erre lenne szüksége a picinek, ha már az apja ilyen. #türelmetlen #elegemvan #elfáradtam
"én is úgy látom jobbnak, ha lelépünk a kicsivel, de ez hosszadalmasabb folyamat…"
Miért lenne az? Egyik hétvégén, amikor a szüleidnél vagytok, NEM MENTEK VISSZA.
A szüleidet is avasd be. Itt a gyereked élete a tét, fogd már fel. Minden nappal sérül, amit ilyen apa mellett tölt. Egyelőre "csak" lelkileg. Bár már a megtömése fizikai erőszak, ne beszéljünk mellé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!