Mit csináljak ha ennyire türelmetlen a férjem a babával? Többi lent
Sziasztok!
Egy kis lelki támogatásra lenne szükségem!😭
1 hónapos a kisfiam!🩵Nem sírós baba, ritkán fáj a hasa, konkrétan csak eszik-alszik, egyedül akkor sír, amikor éhes…na most…a drága férjecském, mintha nem tudná felfogni, hogy ő még egy kisbaba! Felsorolom miket csinál:
1. Üvölt a gyerekkel amikor sír az éhség miatt (amíg én csinálom neki a tápszert), idézem a mondatait; “kussolj már el idióta” ,“fogd már be a pofád”, “te meg csinálod már azt a k*rva kaját neki, hogy végre elkussoljon?” “Annyi mindent választhattak volna a babák, ha akarnak valamit, miért a legidegesítőbb dolgot kellett választani (a sírást)” stb.
2. A saját fejét veri a falba/ököllel üti, hogy neki ebből elege van és ő egyáltalán nem ezt vállalta és hogy a töke ki van ezzel a hülye gyerekkel, hogy állandóan hisztizik (hiába mondtam neki, hogy egy kisbaba NEM TUD hisztizni, ő csak a szükségleteit jelzi)
3. Amikor véletlenül ő eteti a picit és már a végén marad 10-20ml, amit nem kér, (kiköpi a cumisüveget és összezárja a száját) konkrétan ki feszíti az állát a gyereknek és bele erőszakolja az üveget, hogy márpedig nem fog pazarolni, mert ő nem azért veszi meg neki a zabálni valót, hogy ki legyen öntve….
4. Hasmenese van a kicsinek és azon kívül, hogy nem hajlandó tisztába rakni, még folyamatosan mérgelődik mellé, hogy miért ilyen defektes a mi gyerekünk, miért kell f0snia, miért nem lehet normális baba mint másoké…
5. Ha pelenkázás közben véletlen a tiszta pelenkát le pisili, vagy éppen akkor kakil, akkor megy az üvöltés, hogy ameddig nem a gyerek fizeti, addig márpedig ne pazaroljon, mert ezeket mind ha nagyobb lesz vissza fogja vele fizettetni. Na azt már meg sem merem említeni, ha véletlenül balesetes lesz a ruhája…”ki az istenf4szának gondolja magát ez a gyerek, ennyi pénz a világon nincsen, hogy a vízszámla ki legyen fizetve”
Napestig sorolhatnám a dolgokat, mert van még bőven…mások előtt előadja, hogy az ő drága fia az egyetlen szeme fénye és akkor bezzeg puszilgatja, ölelgeti, akkor már tudja mondani, hogy milyen jó gyerek, alig sír, de amikor otthon hárman vagyunk, akkor egyszerűen nem bír magával. Bár általában péntektől hétfőig a szüleimnél vagyunk, mert tudom, hogy ott nem mer vele így beszélni és ott jobban érzem magam emiatt….hiába szólok rá, vagy bármi, olyankor én is el vagyok küldve melegebb éghajlatokra…általában próbálok minél többet inkább én lenni a picivel (én kelek hozzá, én le mondtam a külön programokról (körmöshöz menni, el menni vásárolni, találkozni valakivel stb), mert nem merem őket otthon hagyni kettesben…
Szerintetek én reagálom túl és hagyjak időt neki, vagy mit csináljak? Kezdek tönkre menni emiatt, eszméletlen kimerült vagyok és így nem tudom magamból a 200%-ot nyújtani, pedig tudom, hogy erre lenne szüksége a picinek, ha már az apja ilyen. #türelmetlen #elegemvan #elfáradtam
69# Ez így van.
Nekem nagybátyám "idegbeteg". Alapjáraton semmi gond nincs,senki nem látna rajta,dolgozik,éli az életet,stb.,el se hinnék róla akik nem ismerik,de olyan szintű baromságok kiváltják nála,elvileg mióta gyerekkorában meghalt az apja,én viszont azt gondolom,hogy nála ez alapjáraton is van. Mamámnak egy betegség után clexant kellett kapnia,őt ez annyira kiborította,hogy úgy kellett lefogni neki akart menni mindenkinek és megütni. Anya aznap fel is jelentette,mert őt viszont megütötte,de volt hogy rendőrt is hívtak rá. Annak idején a másik testvérét a falhoz csapta,totál ok nélkül. Egyszer nyugtató injekció is kellett. 1x nálunk széttörte a bútorokat,rendőrt akart rá férjem hívni,nem bírtuk leállítani,másnap már semmi baja ilyenkor...(az oka,egy szolid társasos iszogatós házibuli volt nálunk fiatalon,és barátnőm spicces volt a bortól,ennyi elég volt,kiakadt ezen). Pszichológushoz nem volt hajlandó soha menni. Anya rendszerint mondta,hogy ebből egyszer baleset,haláleset lesz,családot nem érdekli nálunk se,mondván dehogy..nem bántana ő senkit sem. Dehogynem..az én lányaim nem is ismerik és nem is fogják,hosszú évek óta a közelébe se vagyok hajlandó menni ekkora idiótának,minden megszakítottam vele kapcsolat és anya is. Úgyhogy de kérdező, hidd el, többször láttam őt is ilyen állapotban, ez olyan szintű düh és ideg,hogy nem gondolkozik hidd el nekem,elborul az agya,nem lát egy láthatatlan ködtől nem tudja mit csinál,csak üt mint egy elborult drogos vagy én nem tudom...ijesztő, amit utána megfog bánni valószínű/vagy nem,de már késő miután a gyerek fejét a falhoz csapta például.... Ne legyél eszetlen könyörgöm! Költözz a szüleidhez és majd ha kezeltette magát újra együtt lesztek. Ha ezt nem teszi meg,akkor marha. Hogy tudod végig nézni,hogy bántja? Szerencsétlen picit senki se védi meg ezek szerint,te sem,sajnos. Ha a férjem így viselkedne repülne,mint macskát szarni,videóra venném és a gyerek közelébe nem menne többet úgy elperelném. Állítson már magán! Nálam kiveri a biztosítékot,ha valaki valakit ok nélkül bánt,főleg egy gyereket,aki nem tudja megvédeni magát. keménykedjen nagy darab férfiemberekkel gyenge majomja ..... Kérdező,ha ne adj isten baj lesz,felfogod,hogy tőled is kiemelik a gyereked? Én írtam korábban,hogy láttam el ilyen gyereket. Ott is sírva könyörgött anyuka,hogy de ő mindig megvédte,nem hagyta magukra,nem gondolta volna,hogy bántja a picit. Tudod kit érdekelt? Senkit,mivel 4 hónapig "tűrte". Új családot kapott a pici,ahol nincs ilyen abúzus,akik szeretik. A legtöbb csontja eltört a 4 hónaposnak! Tényleg ezt akarod elérni? Szerinted a picinek ez a légkör jót tesz?? Szerinted mi lesz később? Az a pici nemsokára nagyobb lesz,tudod milyen egy öntudatos dackorszakos? Majd elveri vagy mi egy hisztinél? Én a helyedben mélységesen szégyellném magam. Te dolgod,én leírtam a jövőd.
Pont az olyanok szoktak másokat kínozni, megölni, akikkel gyerekként is ezt tették.
Aki ekkora gyerekkel így viselkedik, az előbb-utóbb olyan kárt tesz benne, amitől meghal vagy megnyomorodik.
Ennél kevésbé ideges típus is elvesztheti a fejét, és megrázhatja a gyereket, nem egy olyan, mint ez. Nem fogja magát kontrollálni, hisz képtelen rá. Miért lenne egy határ?
Meg magad írja, hogy nem meri vele kettesben hagyni. Na vajon miért nem? Nem pont ezért?
Sőt, ez a faszi meg sem mondaná, mit tett a gyerekkel.
77, a én férjem is depressziós volt amikor a lányunk született.
Amikor sírt a kicsi, ő is sírt folyamatosan, ölelte a kicsit, suttogott neki, és ketten sírtak.
Ahogy írod, ez már nem depresszió, a férj simán csak egy pszichopata gyökér
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!