Hogy érzi magát a férfi, az apa, amikor megszületik a gyermek?

Fölöttünk csak 1 év illant el, mint 3 fős kiscsalád. De a férjem elképesztően boldog, siet haza a munkából, hogy mehessen sétálni a picivel, alig várja, hogy fürdethesse, játsszon vele, olvasson neki.

Minden nap rácsodálkozik az újabb és újabb fejlődésekre.

Engem meg ugyanúgy szeret, mint 10 évvel ezelőtt, amikor megismerkedtünk. Tiszteletben tartotta, megértette, hogy a hormonok miatt sajnos nem sok szex volt az életünkben, kb a terhesség elejétől már. De most már ez is rendbejött nálam.

Igyekszik kivenni a részét a háztartás vezetéséből, ott próbál segíteni ahol tud.

Szóval ő jól érzi magát.

Az én férjem teljesen el volt varázsolva, könnyes szemmel közölte velem, hogy megszületett a kisfiunk (természetes szülés volt, szóval észrevettem magamtól :-) ).

Utána viszont nem igazán tudott mit kezdeni a helyzettel. Ahogy fejlődött, fejlődik a gyerekünk, egyre jobban kapcsolatba tud vele lépni. Egy babával nem tudta, mit kezdjen, de már a legkisebb értelmes interakció segített neki (pl. mikor a fiunk már ledöbtötte a tornyot, vagy odaadom-visszaadja játékot lehetett vele játszani).

Az én férjem legalább annyira sokkos volt az első napokban, mint én. Sosem felejtem el az aranyóránkat, vagy amikor jött látogatni és csak álltunk és néztük, hogy te elhiszed? :D Nem jött a szülői érzés sokáig egyikünknél sem. Persze szerettük, óvtuk, elláttuk, de ennyi. Olyan 4 hónapos korában kezdtem el észrevenni, hogy na mostmár jelen vannak az "anyatigris" jelek és pár hét múlva a férjemnél is jött valami áttörés. Én azt mondanám (meg ő is), hogy nála az igazi nagy, szerelem olyan egy éves kora körül alakult ki, aztán meg amikor elsőként azt kezdte el kimondani, hogy apuci... Na hát azóta megbonthatatlan szövetség. :)

Most az, hogy siet haza, foglalkozik vele, stb. az nyilván az elejétől kezdve megvan, de azért lehetett érezni sokáig egy láthatatlan falat érzelmi értelemben, ami durván összeomlott, amikor elkezdett kapcsolatot teremteni a külvilággal a kislányunk. A második gyerkőcnél könnyebben jött ez az érzés.