Mi van ha nem fogom szeretni megölelni a gyerekemet?

Nezd, a parodtol is valahogy elfogadod az erintest gondolom, szerintem a gyerek az meg egy kulon kategoria ebbol a szempontbol. A legcsodalatosabb erzes a kezedben fogni😊 Szerintem nem ez lesz a baj, az elejen biztos nem. De kesobb en nem mondom, hogy egyszeru, leirom miert.

En nagyon sokszor erzem ugy nap vegere, hogy “over touched” vagyok, mert egyebkent meg egesz nap taperol, a seggemben van,fogja a labam, tepi ruham, ha akar valamit, ha leulok azonnal ramugrik, ha veletlenul le merek fekudni 1 percre a kanapera, a fejemre ul, amugy lepni nem tudok tole (2 eves lesz).

Szoval ez elofordulhat ugy is, hogy nem tudok rola, hogy az erintessel problemaim lennenek (bar ezek utan ki tudja😂).

Csak egy nap millioszor atlepi a szemelyes hataraimat, percenkent millioszor, mondjuk igy, ezert estere mar eleg sok.

De ezek ellen lehet “kuzdeni” napkozben, pl hatarszabassal. En siman kommunikalom neki, hogy ez nekem nem esik jol, ha szeretne valamit, akkor mondja ki (mar beszel), ne a ruhamat tepje, ha a kanapen ulok, akkor az olembe ulhet, de a fejemre nem es stb.

De ja, nem mukodik tokeletesen meg, viszont sokat segit.

Este meg az segit; ha mindenki beken hagy, veszek egy forro furdot es olyasmit csinalok, ami kikapcsol. Szoktam relaxacios gyakorlatokat csinalni, az is nagyon feltolt.

Azt kell megkeresni, hogy neked mi valik be majd egy ilyen helyzetben.

Most lehet egy eletre elvettem a kedved a gyerekvallalastol, bocsi 😆

De sajnos ezek nem megkerulheto dolgok szerintem. Viszont lehet segiteni rajta, ha tul sok inger er, csak meg kell azt talalni, hogy mivel.

Biztos, hogy te nagyon szeretnél gyereket? Mindennel együtt,amivel egy gyerek jár?

Egyedül is bevállalnád,ha minden körülmény adott lenne?

Tudod azt,hogy az első hetekben/hónapokban szinte állandóan az öledben kell majd lennie, és neked kell őt nyugtatgatnod, altatnod? Hogy az első hetekben majdnemhogy 0/24 testközelséget kíván egy baba? Szoptatást? Mellkasodon fekvést?

És ezeket nem háríthatod még a férjedre sem. Mert a te hasadban volt, téged fog igényelni nagyobb %-ban!

Ha nem bírod az érintést,nem fogod tudni ezt megadni neki. Pedig enélkül nem tudod bevállalni a babát. Mert neki te jelented majd az egész világot.

Szoptatást, összebújást hogy oldod majd meg?

Ezeket jól gondold át!!

Autista gyereket nevelek, sőt, valamilyen szinten én is az vagyok. Tőlem örökölte.

De én meg tudtam adni neki a testi közelséget 100%-ban.

Az elején annyit volt ölben, az első évben, hogy mindegy lett volna,ha magamra kötöm. Volt,hogy még főznöm is úgy kellett,hogy az ölemben volt.

Ezeket jól gondold át. Mert a mindennapokban CSAK TE leszel ott neki.

Nem mondhatod azt egy pl. náthás/fülfájós kisgyereknek,hogy "anya nem tud felvenni az ölébe és megnyugtatóan megölelni, mert anya autista".

Ilyen nincs. Azt akkor ott meg kell adnod neki és nincs választási lehetőség vagy kibúvó.

Sőt,ha beteg,vele is kell aludnod. Vagy legalábbis nagyon közel hozzá.

A baba- és gyereknevelés FOLYAMATOS testközelséget kíván. Ezt nem lehet kihagyni.

Nagyon remélem, hogy nem bántottalak meg ezzel, de szerintem el sem tudod képzelni, hogy mi vár rád. Nekem ez a véleményem. És nagyon nagyot fogsz koppanni, és szenvedni fogsz te is, és a baba/gyerek is, ha ezen nem tudsz teherbe esés ELŐTT valtoztatni.

Én nem vagyok Aspergeres, legalábbis eddig úgy tudtam, bár mióta a gyerekem mellett 5perc csend sincs, annyira kiakadok, hogy gondolkodtam már rajta, hogy lehet, mégis. Eddig utáltam a csendet, de most a fél karomat odaadnám érte.

Na, szóval a testi kontaktot én is utálom. Se ölelés, se puszi. Egy kivétel a mindenkori szerelmem. Gondoltam, hogy a gyerekemmel tuti, máshogy lesz. Igazam lett. Egész nap ölelgetném, agyon csókolgatom. Ő meg...Nos, nem esett messze a fájától. Mint egy sajtkukac. Meg se marad az ölemben. A puszikat nem igazán díjazza, van, hogy a fejét is elhúzza. Neki meg úgy kell könyörögni. Néha puszit ad magától, de letépi a fejem közben. Illetve új szokása, hogy ezzel trükközik, kedvesen ad puszit, mert tudja, hogy imádom, de csak azért, hogy közben levegye a szemüvegem😂 6hónapos.

Szintén zenész…

Na, most nálam amíg kicsik voltak, nem is volt abszolút baj, teljesen természetes volt, hogy ölelgetem, puszilgatom őket.

Ahogy elkezdtek nőni, jött elő ez a dolog.

Próbálok erőt venni magamon, bár sokszor nem egyszerű.

Nem vagyok autista, a lányom az. Én utálom az érintést, gyerekként is utáltam. De elképzelni nem tudod, hogy mennyire rosszul esett, hogy a lányom se bújós típus.

Vagyis de, az apjához kezdettől bújt, hozzám meg nem. Valószínű, hogy nálunk az az apja autista. Sose diagnosztizálták, de több ráutaló jel van.

Egyébként a fiam, aki nem auti, eszméletlen bújós. Neki az ölelés az élet és tőle nagyon jól esik. És a lányom is változott. Látva a testvérét ő is jön, hogy öleljem. Közben meg a tanítónénijét úgy eltolta, amikor ő kezdeményezett. Pedig önmagától öleli a tanítóit, de őt ne öleljék "idegenek".

Nincs semmilyen diagnózisom, bár vannak furcsa dolgaim. Egyik közülük, hogy nem szeretem én se mások érintését (gyerekként sokat ölelkeztünk anyával, de ahogy nőttem egyre inkább kialakult ez a távolság mindenkivel). A férjemmel és a gyerekemmel eddig nem volt gond egyáltalán szerencsére. Bár amit írt is valaki, a túlstimulálódás létező probléma.

Sajnos a gyereknek igénye lesz rá valószínűleg, úgyhogy ha neked nem fog jól esni az szívás, de megsúgom hogy anyaként mindenféle diagnózis nélkül is nagyon nagyon sok olyan dolgot kell csinálni ami nem esik jól vagy kifejezetten rossz, fájdalmas.

En is csak a ferjemet viselem el a kozelben, anyukam sem olelgetem. Megis amig kicsik a gyerekek,imadom oket olelgetni. De csak a sajatom. Maset nem. Rokont sem.

Az 5 eves meg pont belefer az olembe. A 11 evesnel erot veszek magamon, nagy,csontos,nyom,szorit, de muszaj neki is ,meg hat szeretem. Ha oleles ,bujas nelkul neveled,garantalom, hogy serult lesz a gyerek. Csecsemot kb egesz nap tartogatja a tobbseg. Gondold at.