Apuka lettem ,de rosszul vagyok az egésztől,rossz ember vagyok?
Tervezett baba , de mióta megszületett nem alszunk felborult az életünk, nem merek hozzá kötődni , megcsinál9k mindent de vágyom a régi életemre
Más is volt már így?
Normális. Anyák is ezt érzik gyakran.
Idővel jobb lesz, aztán meg hullámzó. Megtanulsz élni vele.
Én anyaként is ezt éreztem a második gyerekem születése után.(nagy a korkülönbség, a már önálló lányom mellé vállaltuk a fiamat)Aztán egyre jobb lett, belejossz mindenbe.
A férjem az első gyerek után volt így, neki volt szülés utáni depressziója helyettem
Kitartást kívánok,jó lesz minden
Lépj le, ahogy a többsége a férfiaknak. Ti megtehetitek.
Nekem borzasztó nehéz természetű babám volt, amíg nem tanult meg járni, addig csak sírt és sírt, ha nem kézben volt, mégis kialakult a kötődés, egy percre se bántam meg.
Most nehéz.
De amikor éjjel mielőtt aludni mész, és beosonsz betakarni, és ott szuszog..elönt valami.
Lesz majd egy pillanat amitől másképp fogod látni.
Kedves Kérdező!
Igen, sajnos más is van így.. de bizni kell benne, hogy idővel jobb lesz, amúgy jobb lesz, csak azért fogalmazok így, mert én is épp így érzek. 2 gyerekes anyuka volnék.
Én az első gyerekre nagyon vágytam, aztán született egy olyan szinten hasfájós kisfiam, hogy azt hittem/hittük beleőrülünk. 2 hetes korától kb 6 hetes koráig egész nap ordítva sírt, brutális volt. De utána is csak egy fokkal lett könnyebb jó pár hónapig. Nehéz baba volt sokáig, de aztán egyszercsak azt vettük észte hogy fele annyi a nehezség mint az öröm vele..❤️ észrevétlenül lett egyre inkább a szemünk fénye, napjaink bearanyozója. Imádjuk, semmiért nem adnám! 5 éves.
Novemberben született meg a húga. Ő egy sokkal könnyebb baba, én viszont teljes depresszióban vagyok azóta, és szó szerint azt érzem sokszor, mint amit te is írtal..mondjuk ő alszik, úgyhogy örülhetek. Mégis nagyon nehez, talán még nehezebb is mint elsőre. Épp hogy visszakaptam a régi eletem, újra belecsöppentem, ezt érzem. És sokkal nehezebben fogadom most el. Úgyhogy ázérzem. És tényleg nem vagy egyedül, szerintem ezen majdnem mindenki átmegy, különböző mértékben.
Sajnos csak kitartást tudok kívánni, és sok türelmet…egyszer jobb lesz, és kialakul az új élet és idővel az is jó lesz, csak más mint előtte.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!