Apuka lettem ,de rosszul vagyok az egésztől,rossz ember vagyok?

Sokat mantráztad a baba előtt, hogy az én életem nem fog változni, ha gyerekem lesz?

Mert sokan ebben a tévhitben élnek, aztán majd az anya megoldja, mert a gyereknek úgyis az anyja kell.

Ettől nem vagy rossz ember, csak most fogtad fel,misr nem csinálhatsz mindig azt, amit akarsz. Nem lesz mindig így.

8# Mi meg pont fordítva. 1 éves korig a gyerekem letehetetlen volt, állandóan sírt, örökké valóság volt az altatás, az ebédemet nem tudtam megenni úgy, hogy ne hisztizett volna közben. Ráadásul senkivel nem volt el, csak 80% velem, 20%-ban az apjával. Mindenki másnál konstans üvöltés. Babakocsiban, autóban, hordozóban ordítás... És akkor ehhez jött az, amit a 6-os válaszomban írtam. Hogy meg kell emészteni, hogy a régi életünk már nincs, meg kell találni a boldogulást, a kapcsolódási pontokat, stb. Gyakorlatilag újraszerveződött az egész életünk és beértünk. Abszolút nem érzem olyan nehéznek ezt az időszakot, mint a legelején azt a kialvatlan érzelmi katyvaszt, ami bennem/bennünk volt. Nehéz, persze. Mert pakol, mert dacol, mert menni kell vele és utána, stb. De ezt már egy érzelmileg stabil, "megérkezett" állapotban küzdjük meg. Az eleje nálunk nem volt az. Nem tudom mennyire érthető mit akarok mondani.

Lehet, hogy másnál ez máshogy alakul, sokszor hallom, hogy valaki pont fordítva éli meg, de ettől még nem szeretem, ha riogatunk, hogy ennél csak rosszabb lesz, mert ez azért nem feltétlenül igaz. :)