Mit lehet érteni az alatt a kérdés alatt hogy " jó baba"?

Engem is zavar ez nagyon. Pláne azért, mert tudom, én azért vagyok olyan, mert belém lett nevelve, hogy fojtsam el az érzéseim. És baromi nehéz megélnem akár a jó, akár a rossz dolgokat.

Az én kisfiam szerintem elég nyugis, de így is, mikor nyűgölődik, bevillannak emlékek, hogy minket hidegvizes leöntéssel fenyegettek, mert sírtunk. Elsősorban apám.

Így mikor náluk sír a fiam, és mondja neki, hogy "micsoda dolog így nyafogni?", akkor rászólok, hogy igenis ez normális, nem az a jó gyerek, aki magába fordul.

Szerintem csak az érti a kérdést akinek jó babája van.

Nekem szerencsém van és az van. Tényleg eszik-alszik nem sír. Lerakom képes fél órát játszani egyedül, most 8 hetes de születése óta ilyen. Szeret hasalni is. Lerakom a kiságyba nézelődik aztán magától elalszik. Éjszaka 1x kel, akkor eszik aztán alszik tovább. 2 részletben alszok mellette 7-8 órát. Gyerekes ismerőseim a csodájára járnak hogy ilyen létezik. Na ez a jó baba.

(Persze mindenkinek meg van a maga keresztje, cserébe nehezen jött a baba, éveket vártunk rá, lombikoztunk, tejem is kevés... Nincs olyan hogy minden tökéletes legyen)

"Túlérzékeny vagy, nem személyes bántásnak szánják. "

Csak épp ha ugyanezek a személyek közeli családtagok, és majd azt erősítik meg a gyerekben is, hogy aki sír, az rossz, abból jó nem fog kisülni.

Hú, ettől én is falnak megyek, pedig még nincs is gyerekem. Arra jó, hogy már 0naposan rakjunk rá valami bélyeget, amit aztán egész életében gyűjtögethethet.

Megmondanám, hogy nem jó, rossz baba. Direkt idegesít a sírával, ahelyett, hogy csak megmondaná, mi baja, mint a jó babák.

Illetve a következő panasznál, amikor nyavalyog, hogy rossz éjszakája volt, nem aludt jól, nem felejteném el emlékezetni, hogy mekkora szar ember, arra se képes, mint egy "jó" baba.