2,5-3 év korkülönbség nagyon nehéz?

3 év a korkülönbség a gyerekeim között.

Az elején még elég jól ment minden. Bárhová tudtunk menni, a kicsi aludt, evett, nézelődött...stb.

A problémásabb rész onnantól kezdődött, hogy már a kicsi is ügyesebb lett, ő is tudott már dolgokat, amire a nagy egyre féltékenyebb lett. Onnantól kezdte el produkálni magát a nagy is, hogy ő is magára vonja valamivel jobban a figyelmet, és onnantól kezdett el úgy viselkedni, ahogy azelőtt nem.

Pedig egyáltalán nem hanyagoltuk Őt; sőt, sokkal több törődést, és figyelmet kapott mindvégig, mint a testvére; csak Neki ez sem volt így jó, mert Ő csak és kizárólag magának akarta minden figyelmünket.

Ez a fajta testvérféltékenység egy idő után normalizálódott, most már csak alkalmanként van.

Ezzel párhuzamosan a kicsivel is egyre nehezebb lett, csak másként: lett saját akarata, véleménye, elkezdte direkt piszkálni a nagyot, gyakran összevesztek. Ezt nap, mint nap kordában tartani sem egyszerű.

Aztán a legnehezebb kettejük össz ehangolása: mikor, hova megyünk; kinek milyen a napirendje; milyen program van; ki szeretne valamiben résztvenni, ki nem; ki hisztizik, ki nem ...stb.

Amíg a kicsi még csak baba volt, addig volt a legkönnyebb.

Nekem már 5 és 8 évesek, 2 év 10 hónap van köztük, és szuperek együtt! Nekem pont hogy az eleje volt nehezebb, amíg egy csomót kellett szoptatni vagy babusgatni a kicsit, és csak sírni tudott, a nagy pedig pl. a délutáni alvásnál igényelte, hogy az ágya mellett legyek, amíg el nem alszik, és ez a meseolvasássa együtt legalább 30-45 perces folyamat volt, és hát nem mindig a baba alvásidejére esett. Nehéz volt elindulni a lakásból a sok öltöztetéssel, nehéz volt mindenben segítséget nyújtani a nagynak fél kézzel, másik kezemben egy babával. Egyszerűen fizikailag nehezebb volt minden, mert minden teendő kb. kétszer akkora energiaráfordítást igényelt, mint addig, és így azért nehezebben veszi rá magá az ember pl. egy közös sütiaütésre a naggyal, vagy bármilyen házimunkára.

De megérte, mert szuper tesók lettek. Onnantól, hogy a kicsi kúszni tudott, tök jól játszanak együtt. Eleinte a nagy vonta be a kicsit mindenféle bohóckodásba, mostmár a kicsi vonja be a nagyot a saját kis fantáziavilágába és szerepjátékaiba. A kicsit húzza felfelé a nagy, a nagy pedig picivel tovább lehet néha gyerek. A kicsi nélkül 8 évesen már tuti nem játszana olyat, hogy ők mittudomén milyen állatok, akik menekülnek vagy harcolnak valami képzeletbeli rémséggel, vagy hogy boltot nyitnak a játszószobában, vagy ilyesmi.

Napra pontosan 2,5 év van a két lányom között.

Tökéletes korkülönbség számunkra.

A nagy már remekül beszélt, értett, fel tudta fogni, hogy változás lesz az életünkben. Az első pillanattól szeretettel várta a húgát. A kicsi is tápszeres lett, így nem voltak fél napos szoptatások. A napirendet a nagy életéhez igazítottuk. Ebédig járt oviba, mentünk érte és utána alattam őket egyszerre. 7 hetes kora óta átaludta az éjszakát a kicsi is, így nagy éjszakai ramazurik sem voltak.

Most 9 és 6,5 évesek. Remekül elvannak. Nagyon jó testvérek.

Napra pont 2.5 van köztük.

Az első évre nem emlékszek.

Nekünk az első iszonyú jó természetű a mai napig

A másodikra viszont kaptunk egy többemberes gyereket. Úgy, hogy nálunk nincs segítség.

1.5 évesen a kicsinél beütött a dackorszak. 1 éve tart. Pokol.

A nagyra olyan féltékeny, ha meglátja hogy őt fogom, kiakad, ordít.

24ből 26órát sír, szenved.

Ha épp nem szenved, a naggyal kötözködik.

2.5 éves, de nincs átaludt éjszakánk. Átlagban 4x kel a mai napig.

November óta bölcsis, én dolgozok. Már fizikailag is jelentkezik rajtam a nemalvás.

Viszont nagyobb különbséget nem akartunk. Férjemék közt 4 vagy, köztünk tesommal 5. Ez rengeteg.

5éves a fiam, 2.5 éves a lányom.

Ez főleg a gyerekek természetnén múlik.

Nálunk 2,5 év van, teljesen tökéletes