Két éves kislányom most már egy jó ideje az esetek nagy részében teljesen elutasító az apukajaval. Mit tudnék tenni hogy javítsak ezen?

Ez ilyen, nálunk egyébként pont velem volt elutasító. De ad1 nem szabad ugyanolyan relációban kezelni ezt mintha egy felnőtt mondaná. Épp ezért a “nem érdemelte ki” mondat egy 2 évessel nem értelmezhető. Ad2 ne kezdjen ezen megsértődni, pláne ne mondja. Ignorálja. Tudom nehéz. De egy 2 éves képtelen az érzelemszabályozásra így ez sem elvárható. A férjed legyen vele ugyanúgy. Esetleg vezessenek be dedikált apa-lánya időt. Kijelelölt, van eleje-vége (stopper jelzi) és akkor azt csinálnak amit a kislány szeretne (ne apa irányítsa a játékot olyanokkal hogy csináld ezt vagy játszuk azt).

Egyébként meg életkori sajátosság és elmúlik, csak ne kössetek hozzá semmit (pl sértődést, beszólogatást).

Ez normális, bizonyos életkorban a nemi szerepek tanulásánál is előjön. Nem kell túlmisztifikálni, csak egy darabig az otthon látott minta elsajátításához preferálja az egyik aztán a másik szülőt, akár időszakosan váltakozva.

Nálunk pár hónapig én lettem ignorálva (fiam van), mindig csak apa volt jó, most megint jó velem is játszani. Nem szabad megsértődni ezen, mert nem úgy értelmezi ezt a gyerek, ahogy a felnőtt gondolja. Persze nehéz, de túl kell lépni rajta. Abba fogja hagyni.