Néhányszor hagytam sírni és sírva elaludni a babám, veletek előfordult már ilyesmi?

Úgy làtom itt mindenki mintaszülő, biztos soha senki sem hibázott.. de ha tényleg nem, akkor emelem kalapom! Én nem vagyok se ennyire tökéletes, se ennyire szerencsés alkat, de legalább őszinte.

Abszolút szó sincs róla, hogy bedugnám a kiságyba, had orditson, pláne nem rendszeresen. Előfordult, igen, de nyilván nem szeretném, nem ez a célom és nagyon rosszul érzem magam miatta.

Azt sem írtam, hogy bárkit is jobban szeretnék, és ez nincs is így! de nyilván az a gyerek akivel évek óta együtt vagyunk, meg a pincurka aki egyenlőre még csak eszik-alszik-sir, másfajta érzést vált ki az emberből. Legalábbis nálam. De mindkettőt szeretem, ugyanakkor nem csak a kicsinek rossz ha sirni hagyom, a nagy is sokszor elsirta mar magat hogy egyedül kell aludnia. És azért látom a babán is, ha ezer inger éri alvás előtt akkor még nehezebben fogom tudni letenni. Úgyhogy bár ezzel is próbálkoztam, de nem jó megoldás a nagyot vele együtt altatni, készíteni.

Ezuton is elnézést mindazoktól, akiket zavar hogy nekem a nagyobb gyerek is (!) számít.

Szeretnék és próbálok megoldást keresni.. aki csak lecseszni tudott, az sem zavar, valoban jogos. De az dobja az első követ.. na mindegy.

Egyébként az első gyerekem ha kellett ha nem napi 3-5 órát is simán sírt, semmivel sem lehetett megvigasztalni. Akkor az is sírva hagyás? Meg elitélendő..nem tehettem róla, elképesztő hasfájós volt. Nem egy olyan ismerősöm van, akinek pl minden este altatásnál pici kortól alvásig sírja magát.. gondolom hasfájás, stb. Azon sem lehet segíteni, mégsem gondolom hogy az feltétlen jobb a babának mint az hogy párszor már idegességemben magàda hagytam. Mellesleg. A picike egész nap rajtam alszik mert be vagyunk szorulva (a nagy megint beteg) és majdnem minden felkötésnél 10 percet sír benne alvás előtt.. akkor gondolom ez is bűn, és gonoszság?

Sőt jobbat mondok, esti altatásnál is sokszor sír akkor is ha nem azok az egyébként néhány alkalom volt amikor valóban kimentem, magára hagytam. És azt egyébként meg nem azért tettem mindeg hogy a nagyhoz rohanjak. Ezt sem írtam egy szóval sem. Nyilvan ez sem jobb, de egyszerüen feladták az idegeim. Van ilyen..ez van. nem lehet mindenki tökéletes. És igen, ilyenkor szerintem jobb kimenni a szobából és lenyugodni, aztán max újra próbálkozni. De valóban volt olyan, hogy mire összeszedtem magam elualudt. És ez bánt. Nyilvan nem szeretném se rendszeresíteni, se többször megtenni.