Néhányszor hagytam sírni és sírva elaludni a babám, veletek előfordult már ilyesmi?
Sajnos még csak 7 hetes, de ez már vagy 5-6 alkalommal biztos előfordult😓 az a baj, hogy van egy 4 évesem is mellette, és a férjem a munkájából kifolyólag nincs itthon esténként és két hetente hétvégén sem. Lehetne segítségem, de sajnos nem segítenek és néha nagyon belefáradok. Sokat sírok is, tudom ez nem mentség. A baj hogy a nagyobbik gyermekem már 3x volt beteg is mióta megvan a kicsi, és elég durván. Nagyon fárasztó volt teljesen egyedül mindent intézni a kettővel. A kicsi meg sajnos nem mindig akar nekem este elaludni. Ezért ha már nagyon kivoltam és elfogyott a türelmem, beraktam az ágyba és hagytam sirni. De utána meg nagyon rosszul éreztem magam😥 ma is ez történt. Annyira lelekifurdalásom van, de mégis olyan türelmetlen vagyok. Zavar hogy a nagyobb egyedül kell elaludjon (amugy nagyon ügyesen megoldja) és emiatt alig várom, hogy a kicsit lerakhassam, mert tudom hogy ő meg a másik szobában egyedül van. Azt ne írjàtok légyszi hogy rakjam őket egy szobába mert azt senki sem szeretné, nem is lehetne megoldani a szobák jellegéből kifolyólag és nem is lenne jó.
Félek hogy nagyon rosszat teszek a kicsi idegrendszerének, mégis azt érzem néha hogy vagy leteszem vagy világgá megyek.
Kérdező soha többet ne hagyd sírni hagyni, mert nem jó neki egyáltalán.
Basszus most bújt ki a világra ami teljesen, de tényleg teljesen idegen számára. Egyedüli támpontja te vagy, mert benned volt 9 hónapig.
Te vagy neki a mentsvára!
A kortizol - a stresszért felelő hormon "túlburjánzik" benne ami negatívan hat a szívecskéjére, tüdejére, idegrendszerére!
Én elhiszem hogy nagyon nehéz, átéltem és elő is fordult,hogy nehezebben tudtam megnyugtatni, de SOHA nem hagytam sírva elaludni.
Tudtad, hogy a gyermekotthonokban, vagy az elhanyagolt családok körében a kisbaba egy idő után megszokja, hogy nem felelsz a sírására és abbahagyják a siratást ha nem éhesek, fáj valamilyük és az oda vezet, hogy amikor nagyobbak, felnőttek a szülőtől teljesen eltávolodnak?
Akármilyen nehéz te hoztad erre a világra. Vond be a partnered legalább hétvégén egy éjszakára, hogy ki tudd magadat pihenni.
Ne feledd minél idegesebb, stresszesebb vagy a kisbaba is annál inkább az!
Átérzi amit te érzel, vagy a párod.
(Azt se felejtsd el, hogy egy kisbaba idegrendszere még nincs ki fejlődve rendesen. Igazság szerint még 3 hónapot benn kéne maradniuk, de hát akkor nem tudnád természetesen megszülni. Azért van az, hogy amikor tele a pelus, tele a pocak, ami nem fáj, nem fázik estefelé sokat sír. Fejlődik folyamatosan.)
Nagyon szépen kérlek, hogy ne hagyd többet siratni!
Rakd be magad mellé a kiságyat, tegyél be hozzá egy pólót ami a tiéd (gombok és kisebb bigyók, díszek nélkül), énekelj neki.
Egymáshoz kell szokni, de nem fogtok ha te hagyod őt siratni.
Kemény egy (+) év áll még előtted, jön a szeparacios szorongás, fogzas, betegségek, mászás és arra felébredés és fel kell hozzá kelned!
Légy türelmesebb hozzá, legszebb idő amit most élsz át! :)
Munkahely váltás másik szakirányba?
Amúgy ezt hogy kell elképzelni? Sír a pici, a nagy a szobájában van te leteszed a kiságyba és rohansz a nagyhoz otthagyva a kicsit egyedül sírva? Vagy leteszed összeszeded magad mert már ingerült vagy de már elaludt vagy hogyan?
Pár alkalommal előfordul, nem a világ vége, szerintem mindenkivel előfordult már. Főleg, hogy ott a másik gyerek is, vele is kell foglalkozni. Aki azt írja, hogy soha nem történt vele ilyen, ott valószínűleg van segítség.
Kérdező, neked nagy szükséged lenne segítségre, nagyszülő, barát, akárki. Én is csak úgy tudtam túlélni a kezdeti időszakot két gyerekkel, hogy itt volt vmelyik nagymama felváltva.
"Zavar hogy a nagyobb egyedül kell elaludjon (amugy nagyon ügyesen megoldja) és emiatt alig várom, hogy a kicsit lerakhassam, mert tudom hogy ő meg a másik szobában egyedül van."
De ő már nagyobb, muszáj megszoknia különösen most, hogy nem szaladhatsz be hozzá. A picit kellene előbbre helyezni.
Négy évesen el tud aludni egyedül, vagy míg altatod a kicsit ott lehet veletek ha nincs olyan késő. A kisbabának sokkal nagyobb szüksége van rád. Bébiszitter nem segíthetne be valamennyi napot, hetente legalább kétszer? A férjed miért nem vált munkát? El van a gyerekektől nagyon sokat.
Ez így nem lesz jó senkinek ahogy jelenleg van hosszú távon.
Aki ezt nem éli át, könnyen beszél, hogy old meg, meg vidd a kicsit is, vagy h a férjed vegye ki a részét....
Nálunk 2.5 év van a gyerekek közt. Férjem hetfőn elmegy, csütörtökön hazajön. Ismerősök, barátok nem azért vannak, hogy babyszitternek állitsam be őket.
Nálunk pl a nagy egyáltalán nem bír(t) úgy elaludni, ha a kicsi is ott van/volt. Hiába kötöztem magamra a kicsit, hogy majd a szupermamik tanácsa tuti beválik, ebböl az lett, hogy a kicsi ordított, mert utálta a hordozást, a nagy meg sírt, mert engem igényelt csak.
Próbáltam, hogy elaltatni a kicsit, aztán a nagyot. Ez se valt be, mert a nagy elöbb fáradt el, mint a kicsi.
Így volt, hogy sírva hagytam ott én is.
Vagy mikor pl már napok óta csak a kicsit cipeltem, a nagy meg igényelt volna kizárolag engem. Akkor is volt ilyen.
Pokoli időszak volt számomra, én is rengeteget sírtam. De túléltük.
Lehet jönni azzal, hogy ezt előre tudhattuk volna. Nyilván mindenki tudja előre, hogy milyen gyereket dob neki a gép. Nálunk a buddhababa után jött egy többemberes. Rohadtul nem erre készültünk fel.
Szóval ne érezd annyira szar anyának magad. Mással is megesik ez.
Mostmár 3 és 5 évesek. Nem lettek lelkisérültek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!