Babalátogatóba illik előre bejelentkezni, vagy én gondolom rosszul?
Sziasztok!
Itthon vagyok/vagyunk egy 2 hónapos kis tündérrel.
A legközelebbi családtagok, legjobb barátaink már az első napokban jöttek, nekik nagyon örülünk bármikor, tényleg.
Viszont többedik alkalom volt, hogy valakik csak úgy felbukkantak nálunk, se telefon, se üzenet előtte, csak hallom, hogy csapódik a kocsiajtó a ház előtt és csengetnek... Itthon kupi van, mert két adagnyi száradt ruha várt elpakolásra, csináltam az ebédet, nekiálltam egy sütinek is, de közben felkelt a baba, akivel délelőtt egyedül voltam, így minden félbemaradt, tápszerkészítés, etetés, lebüfizett pólóban, csumpi hajjal, smink nélkül nézegettem kifelé, hogy kik azok.
Nagyszüleim és papám testvére... Hogy megmutatnák neki a babát, annyit meséltek már róla. Nekem ez a jéghegy csúcsa volt, mert tegnap nagybátyám próbálta meg szó szerint ránk törni az ajtót (csengetés helyett jönne be egyenesen, de mivel az utcaajtó elektromos záras, csak rángatja, utána meg veri az ablakokat, amitől zeng az egész ház). Aztán mikor beengedtük, elkezdett hőbörögni, hogy ő már múlthéten is volt itt háromszor, egyszer nem nyitottunk neki ajtót. Mondtam, hogy elutaztunk, de szóljon legközelebb, mert én sem állítok be hozzá hívatlanul soha. Már ezen is felhúztam magam, aztán ugye ma azon, hogy szaladt a ház, kis túlzással leülni sem lehetett, én is mint a mosott ..., olyan vagyok ma, baromira nem volt kedvem babamutogatáshoz, emberekhez. És kiakadtam picit, hogy legyenek kedvesek már legalább előtte szólni, hogy jönnének, ekkor és ekkor, mert mi is úgy készülünk, most pedig rosszkor jöttek.
Elmentek, aztán a nagyim felhívott, hogy mi volt ez a viselkedés, ő ide egy kezén megszámolja, hányszor jött, mióta beköltöztünk, nehogy leessen már a gyűrű az ujjamról, hogy ajtót kell neki nyitnom. Mondtam, hogy jöhet, nem ez a gond, de ha vendéget is hoznak, szóljanak már róla legalább. Továbbra is neki állt feljebb, hogy ő nem vendég lett volna, hanem papám testvére, mit érdekelte volna őt, hogy a hajam hogy áll, vagy hogy a ruhák nincsenek elpakolva, ő a gyerekre volt kíváncsi és kész.
Anyukámnak is elmeséltem, hogy mama kicsit bezakkant, annyit mondott, hogy "hát azért beengedhetted volna őket egy fél órára".
Kicsit úgy érzem már, hogy én vagyok a hülye és az illetlen... De basszus, itthon vagyunk egy kisbabával, attól még nekünk is van életünk. Nem az a kötelességem, hogy várjam, éppen kinek jutunk eszébe és ki toppanna be "csak egy félórára".





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!