Egyedülállo anyukák, nem szoktatok kiborulni?

Szia! Dehogy vagy depis!!!Ez teljesen normális reakció tőled!Ne viccelj én sem viselkednék másként,főleg ahogy magamat ismerem,ha ilyen helyzetben lennék!

Próbálj meg arra törekedni/tudom,hogy nehéz/hogy a babuci előtt ne mutasd ki a bánatodat!Hiszen neki csak te vagy és rá is hatással van a te hangulatod!

Mindíg nagyon elszomorít ha egyedül maradt anyukákról olvasok!Fel a fejjel! Te százszor különb vagy mint amilyen nőt a volt párod megérdemel!

Neki pedíg azt kívánom,hogy majd ha egyszer ráeszmél,hogy úristen van egy gyerekem és esetleg próbálja majd rendezni vele a kapcsolatát,akkor ugyan azt kapja vissza majd a gyerekétől amit ő adott!

Tényleg tiszta szívemből kívánom,hogy jóra forduljon a sorsod,és hidd el számodra is létezik egy olyan ember aki téged és a babádat annyira fog szeretni és elfogadni amennyire megérdemled!Bocsi csak kiborultam kicsit!

Kitartás!!! Csodálatos ember,anya,nő vagy! Még így ismeretlenül is!És a gyerkőc kárpótolni fog minden keserűségért!!!

én elég egyedülállónak érzem magam a gyerekkel, bár "hivatalosan" van egy férjem.

de igen, ki szoktam borulni, de erőt kell gyűjteni a gyerek miatt és menni tovább!!

mi innen nem tudjuk megítélni, hogy depis vagy-e, ha úgy érzed, kérj segítséget szakembertől, én is ezt tettem néhány hónapja. nekem sokat segített, más szemszögből megvilágítani a dologkat, úgy , hogy ezekre magamtól jöttem rá a beszélgetések alkalmával.

Együtt érzek veled, én is kiborulok néha. Én három gyerekkel vagyok egyedül. A nagyok már iskolásak, ők sokszor a leckével készítenek ki. A kicsi 2 és fél hónapos, őt nem akarta az apja. Eddig kétszer látta, mert én nagyon akartam. Mára eljutottam oda, hogy inkább soha többé ne is lássa. Tudom ez nem lenne a babának jó, de olyan ember akin az egyik nap még azt látom, hogy tetszik neki a baba, és büszkén mutogatja, miközben nem is akarta, a másik nap meg már kizavar a munkahelyéről, mert két percre megkértem, hogy fogja meg a gyereket míg én elintézem a dolgom (ugyanis egy helyen dolgoztunk) szóval az ilyen ember már nem is érdemli meg a gyerekét. És igaza volt az egyik hozzászólónak, hogy remélem majd nagy korában ezt a hozzáállást kapja vissza majd a gyerekétől is. És még azon mesterkedik, hogyan lehetne minél kevesebb gyerektartással megúsznia + lejárat a munkahelyen.

Nem egyszerű az élet, de a gyerekekért mindent túl kell élni. Fel a fejjel neked is, és próbálj meg mosolyogni, bár tudom nem mindig sikerül!