Miért mondják sokan, hogy a csecsemőkori időszakot nem sírják vissza/utálták?

Én szerettem, sokkal jobb volt mint most, amikor 2,5éves :D

Pedig akkor borzasztóan aludt, éjszaka sokszor kivoltam, de legalább az idegeimen nem táncolt egész nap.

Elég ostoba a kérdésed.

Olyan apróságokon rengeteg múlik, hogy pl. jó alvó volt-e a kisbaba. Vagy mennyire volt hasfájós (emiatt sírós).

Még ha nincs is gyereked, erre magadtól is rájöhetnél.

Sokkal-sokkal könnyebb volt vele babaként,mint most elsősként. Én visszasírom a babás időszakot mindenképpen.

Még úgy is,hogy mi rengeteget voltunk kórházban.

En pont igy vagyok.

A fiamat nem lehetett letenni,hordozoban babakocsiban üvöltött.

A nagytesot vinni kellett az iskolaba,a kicsi vegigorditotta az utat.

Utaltam a csecsemokort ugy ahogy van

Most 15 honapos a fiam,imadom Autoban,kocsiban imad utazni,egesz nap jon,megy szöszmötöl,ha valamit akar mutatja,ha valami faj odanyul mutatja.alszik egesz ejjel.

Tobb idom van a haztartasra,a nagylanyomra

Most mar azt mondom,elvezem,hogy ket gyerekes anyuka vagyok .

Babafüggő. Az első fiam mellett én fontolgattam, hogy világgá megyek, vagy kimegyek éjszaka a kocsiba, hogy legalább tíz percig ne halljam már a folyamatos sírását. Értettem, hogy fáj a hasa, de semmi nem segített neki, pedig amit az internet bármilyen bugyrában fel lehetett lelni, azt mi kipróbáltuk.

Én szó szerint nem aludtam egy évig 1 óránál többet egyhuzamban, a végére iszonyú komoly mentális és fizikai problémáim lettek, pedig a szakszolgálattól kezdve minden faxom helyre elmentünk segítségért és tanácsért. (Az volt a válasz, hogy normális baba)

Na hát ha engem kérdezel, semmi nem volt annyira kegyetlen, mint vele az első év. Semmi.

A második fiamat meg leraktam valahova, és elnézelődött egész nap. Ha akart valamit is csak aranyosan nyöszörgött. Mosolygós, cuki kisbaba volt. Nála már a dackorszak is durva váltás lesz.

Ez egyénenként változó. A babák is különböznek, az anyák is mind mások, és a körülmények sem egyformák. Ezektől mind függhet hogy ki hogyan éli meg.

Az eszik, alszik, nem hasfájós, nem sírós egészséges kisbabával, aki elvan ahol leteszed, lehet tök "könnyű" ahhoz képest.

Egy beteg, sírós, nem alvó, nem evő gyerekkel meg rémálom is lehet.

De maga az anyai léthez való szokás is nehézség.

Én hallottam már hogy valaki imádta a kisbabás időszakot. De valószínű kevesebb az ilyen tapasztalat, mert sok mindenen elcsúszhat a dolog.

Nekem nem lesz a kedvencem szerintem. Hullámzó, van amikor jó, van amikor a hajamat tépem, hogy nem bírom tovább. De úgy olvastam ez az érzés az egész gyereknevelést végig kíséri.

Most lesz 1 éves a gyerekem. Azt várom már hogy a saját lábán közlekedjen.