Gyakorlottabb anyukák, inkább hordozókendő vagy tegyük le az újszülöttet ha “elvan”?

Ha elvan rakd le!

Én nem raktam (mondjuk nem is volt el egyedül) és másfél év alatt tropára ment a gerincem.

Olyat lehet nyugodtan h naponta 1x 2x rajtad alszik a kanapén, karosszékben.

Én szerettem, de nem "rontottam el" vele, a saját ágyában alszik mindig.

Ha épp valami érdekli, letettem, de ez inkább nagyobb korban volt, az elején nem jellemző.

Nálunk az első gyerek rengeteget volt hordozva. Mivel láttam a pozitív hatásait, a többi gyerek még többet, és kendőn kívül is szinte állandó volt a testkontaktus a negyedik trimeszterben. Újra így csinálnám, ha lenne még gyerekem. Egyik se lett elkapatva, sőt, úgy érzem, nagy bennük a vágy az önállóságra, mert érzelmileg biztonságban érzik magukat

Az enyém elvolt, de mindig vittem abba a szobába, ahol én is voltam. Ha aludt, akkor magamra kötöttem, azért, hogy a ringás segítsen érlelni az idegrendszerét (kicsit koraszülött a fiam). Persze ezt nem szigorúan csináltam így, közlekedéshez a hurcit használtuk, volt, hogy otthon is felkötöztem magamra ébren, és sokszor aludt a bölcsőben is.

Aztán voltak időszakok, mikor gyakorlatilag nem tudtam letenni. Akkor persze szinte mindig rajtam volt. Sokszor a derekamra kötötve bekészítetttem a hordozót, úgy altattam, és mikor próbáltam letenni a bölcsőbe, ha láttam, hogy ébred, inkább a hurciba kötöttem be, úgy aludt tovább. Ezek átmeneti időszakok voltak, ahogy jött, el is múlt.

Utolsó!

Pont ez a lényeg! Hogy ha elvan, akkor nem kell hordozni, már csak azért sem, mert sose lehet tudni, mikor lesz olyan időszak, mikor csak hordozóban lehet elviselni, és arra nem árt "rápihenni" :)

Mondjuk én azért is hordoztam sokat, amikor amúgy le lehetett volna tenni, hogy edzésben maradjak. Sőt hozzáedződjek a növekvő súlyhoz.

Olyan is volt, hogy azért vettem fel, mert én vágytam a közelségre.

Elrontani nem sikerült, a hordozástól függetlenül hullámzott, hogy mennyit volt el letéve, meg vinnem kellett-e a wc-re vagy sem.