Második gyerek vállalása! Nálatok melyik volt nehezebb?
Nulla gyerekről az egyre váltani, vagy egyről a kettőre?
Szeretnénk még egy gyereket, de nagyon megszenvedtem a várandósságot, rossz élmény volt a szülés és nagyon be voltam fordulva az első 5 hónapban. Ha tehetném, ezt kihagynám... A befordultságom oka valahol az előző életem/életünk gyásza volt zömében. Nehéz volt átállni arra, hogy kvázi már sehol nincs a régi önmagam, a sarki abc-be sem tudok elugrani, amikor szeretnék, állandóan alkalmazkodni kell, nonstop szoptatok, stb.
Másfél éves a kislányunk, szépen megszoktuk, újra szerveztük már az életünket, már jól érzem magam a bőrömben, nem "sajnálom magam", nincsenek depis gondolataim, stb.
Lassan szeretnénk belevágni a második gyerek tervezésbe, de konkrétan rettegek a fent leírt időszaktól úgy, hogy már egy gyerekünk is van mellette. Ti melyik élethelyzetet viseltétek jobban/rosszabbul?
A masodik gyerekem ahogy szuletett akkor volt nagy "vilagfajdalmam."raadasul a fiam sokkal problemasabb mint a lanyom volt .
15 honapos,es most mondom azt,hogy vegre jar,vegre elvan maganak is egy kicsit a jatekaival.
Harmadik tuti nem lesz,en nem kezdem meg egyszer egy ujszulottel az biztos
Egyértelműen az első gyerek vállalása volt nehezebb, hiszen ott először nincs, aztán van. Másodiknál legalább tudja az ember, mi fán terem a baba, és a kialvatlanság is ismerős már.
Ugyanígy a harmadik gyerek is kisebb nehézség, mint a második, mert csak a második gyereknél duplázódik meg az addigi gyerekek száma.
Mindkettőnek megvan a maga nehézsége.
Az elsőnél az, hogy màr semmi sem a régi. Hirtelen minden megváltozik, felelősséggel tartozol egy kisbabáért és már nem te vagy az első...
A másodiknál pedig maga a várandósság lesz nehezebb, mert már ott van a nagyobb, akiről gondoskodni kell és nem tudsz lepihenni akkor, amikor szükséged lenne rá. Ez kb ugyanolyan depressziót tud okozni, mint az első gyerek születése után volt...
Én most tapasztalom. (24 hetes vagyok a 2. babával)
Ha megszületik a pici, biztos nagyon nehéz lesz az elején. Testvérféltékenység, nulla pihenés...
Az első 4 hónap volt kemény. Utana belerázódtunk. A testvérkonfliktusok sem voltak olyan nehezek, mint a legeleje.
Ugyanakkor a masodik terhességet en nagyon megszenvedtem. Nulla pihenés, de NULLA, mert a naggyal menni kell, kaját csinalni neki, stb. Ha szarul vagyok, ezeket akkor is kell. Nekem ez nagyon nehéz volt.
Szerintem az is számít, hogy mikor mentél el táppénzre az első terhesség alatt, meg volt-e és milyen probléma volt a terhességnél.
Pl. valaki írta, hogy nem tudott akkor lepihenni, amikor kedve volt, az első gyerek miatt. Én a 36. hétig dolgoztam, aztán albérletet adtunk ki, amit ki kellett takarítani, utána rokonok betegek lettek (rák), amivel kórházba kellett őket vinni stb. a betöltött 38. hétig sosem tudtam akkor lepihenni, amikor akartam. A betöltött 39. héten hagytam abba pl. a vezetést, mert addig nem tudtuk másképp szervezni.
Szóval szerintem sok mindentől függ, hogy ki melyiket éli meg könnyebbnek.
Köszi a válaszokat. Azzal próbálom kordában tartani a gondolataimat, hogy talán itt is csak az eleje lesz piszkosul nehéz. Nekem a szoptatási nehézségek is rátettek egy lapáttal a letargiára, úgyhogy én a tápszert éltem meg a végén hatalmas szabadságnak. A kislányommal az első 3 hónapot az ágyban töltöttem, szoptatással, utána is 45-60 perc volt egy szopizás 6 hónapos koráig. Egy totyogó mellett ezt nem tehetem majd meg. Ettől is félek, de már bátrabban fogom elengedni a szoptatatást, ha úgy alakul esetleg, mint a kislányunknál.
Arra is gondoltam, hogy amíg ennyire "nem akarom újra" az elejét, addig lehet nem kellene vállalni, de az idő szorít és nem hiszem, hogy valaha is megszépülne. El kell döntenünk lassan, hogy visszamegyek dolgozni, vagy belevágunk és a korom arra adna inkább okot, hogy ne ugráljak, jöjjön most.
38. hétig dolgoztam egyébként. 36. hétig két állásban, úgyhogy az, hogy nem tudok lepihenni amikor akarok, ismerős. Persze ahány terhesség, annyi féle... Ha hónapokat végighányok, azt pl. nem tudom hogy oldanám meg. Nem tudom. Nehéz döntés azt mondani, hogy rúgjuk fel a mostani idillt és hajrá mégegyszer... holott gondolom beáll majd a kétgyerekes "idill is", csak idő kérdése. Az utolsó porcikám sem kívánja ezt az 5-6 hónapot. Valaki nem adná örökbe a féléves gyerekét? :D :D
Nekünk most 2 hetes a második babánk, a nagyobb 3,5 éves. Nehezebb most, mint az elsővel. Ott csak rá kellett figyelni.
Most minden percem be van osztva, viszont ha adhatok tanácsot, akkor én várnék amíg nem lesz a babátok önallobb. Nekünk abból a szempontból könnyebb, hogy bár csak 3,5 éves, elmondja ha kell neki valami, eljátszik egyedül, érti ha szólok, hogy csendben kell maradni a kicsi miatt, és hasonlók.
Vannak nehezebb és könnyebb napok,néha együtt sírok a gyerekekkel (lányok), de ez természetes, viszont minden elmúlik egyszer. Mi lassan, igy 2 hét után, kezdünk összeszokni, és látom már, hogy jó lesz ez 😃👍
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!