7,5 hónapos baba csak a hátáról hasára fordul. Vissza csak néha, de inkább csak sír. Le van maradva?

első

nekem mid kettő már bőven forgott ilyen korban (egyik 5, másik 4 hónaposan), ilynekor-7,5- kezdtek mászni.

egy kis segitség ha kedved :

Az átfordulás segítése:

Előkészítés: Már 2 hónapos kortól tegyük naponta többször pár percre hasra az ébren lévő babát, hogy erősödjön a hát és a nyak izomzata! 3 hónapos kortól legyen egyre többet hason a baba! Ekkor már érdemes nappal leköltöztetni a földre egy plédre vagy játszószőnyegre. Ez kellőképpen kemény és biztonságos felület a támaszkodás és a forgolódás megkezdéséhez. A hát- és nyakizmokat úgy is erősíthetjük, ha ráhasaltatjuk a babát egy nagy labdára (ha van otthon ülőlabda vagy fitness labda), és a csípőjénél fogva lassan előre-hátra görgetjük. Ahogy gördül a labda, úgy csökken az a alátámasztás, és a babának egyre több erőt kell kifejtenie saját feje megtartásához. (A gyakorlat csak akkor hatásos, ha a baba már önállóan emeli a fejét, és nem simul rá tehetetlenül a labdára.) Szintén a nyakizom erősítését szolgálja, ha a babát kezénél fogva hanyattfekvésből lassan felhúzzuk ülésbe, majd lassan visszaengedjük. A gyakorlatot egymás után max. 3-5x ismételjük meg!

Csalogatás: A mozgásfázisok jelentős része a fejtől indul el, ezért érdemes először mindig a fej elmozdulását ösztönözni. Mutassunk fel a babának egy játékot, csörgőt, majd vigyük lassan oldalirányba, hogy a tekintetével követve elforgassa a fejét! Ahogy utána is nyúl, követni fogja a mozdulatot a váll és a karok, majd a törzs, végül a lábak.

Lábingáztatás: Az átfordulás egyik fontos tényezője a törzs, ezen belül is leginkább a csípő mozgékonysága. Segíthet a forgás előkészítésében, ha a babát hanyatt fektetve, a két lábát jobbra-balra ingaszerűen mozgatva forgatjuk a csípőjét (mondókára vagy énekre). A gyakorlatot később már úgy is végezhetjük, hogy csak az egyik lábát fogjuk, a másikat pedig a baba maga viszi utána.

Passzív forgatás: A 2-3 hónapos babák nagyon szokták élvezni, ha eleinte óvatosan, később már nagyobb lendülettel hengergetik őket. Ez jó alkalom arra is, hogy megbarátkozzanak az átfordulás élményével.

Aktív forgatás: Fektessük a babát egy plédre, majd lassan emeljük meg a szélét, mintha le akarnánk róla gurítani a gyerkőcöt! Eleinte csak oldalra fordulásig végezzük a gyakorlatot, majd később döntsük tovább egy olyan szögig, amikor már magától be tudja fejezni az átfordulást! Idővel egyre korábban hagyjuk félbe a fordítást, hogy minél nagyobb részét a babának magának kelljen elvégeznie! Először majd segíteni kell neki, hogy ne akadjon meg a saját kezében (pl. simítsuk a karját a talajra a feje mellé), de ahogy ügyesedik, már önállóan is meg tudja oldani ezt a problémát.

A kúszás segítése:

Előkészítés: A kúszáshoz elsősorban a felsőtest izmait kell megerősíteni, amely jó esetben már az átfordulás előtt megkezdődik (lásd: átfordulás). A konkrét mozdulat előkészítése a nyúlással történik. Fektessük a babát hasra, és tegyünk elé egy számára vonzó játékot!

Tornáztatás: A szabályos kúszás ellentétes kéz-lábmozdulatokkal történik. Ha erre nem érezne rá magától a baba, tornáztathatjuk. Fektessük hanyatt, és karját-lábát mozgatva énekeljünk, mondókázzunk neki! Ez azért is hasznos, mert ha netán kimaradna a kúszás, a tornamozdulatokkal valamennyire pótolni lehet az ellentétes végtagmozgások agyra gyakorolt hatását.

Csalogatás: A kúszás előhívására szintén alkalmas a tárgyakkal való csalogatás. Helyezzünk a baba elé egy játékot úgy, hogy ne érje el! Ha ezt már könnyen megszerzi, lehet fokozni a dolgot azzal, hogy madzagot kötünk a játékra, és mindig egy kicsit odébb húzzuk. Ennél a megoldásnál ügyeljünk arra, hogy időről-időre mégis elérje a tárgyat, nehogy elkeseredjen és feladja!

Lábtámasz: Ha nehézséget jelent a kitett tárgyak megszerzése, támasszuk meg a baba talpát a tenyerünkkel, hogy eleinte onnan tudja eltolni magát a játék irányába!

Felfedezés: A baba töltse a lehető legtöbb időt a talajon! Helyezzünk köré néhány érdekes játékot, melyek arra ösztönzik, hogy megszerezze őket. Az ingergazdag környezet fokozza felfedezőkedvét, és motiválja az elindulást.

Lejtő: Ha van rá mód, alakítsunk ki lejtős felületet, amin lefelé még eredményesebb lehet a kúszás gyakorlása! Miután ezt úgyis csak felügyelet mellett szabad végezni, bármi megfelel a célra, megemelt asztal, vasalódeszka, pad, stb.

Akadálymentes környezet: A kúszás gyakorlásához nagy tér kell. Lehetőleg távolítsunk el a baba közeléből minden olyan dolgot, amiben megkapaszkodva idő előtt felülne, felállna!

A mászás segítése:

Előkészítés: A mászás előkészítése tulajdonképpen a helyes kúszás elsajátítása. Ezen kívül szükséges a végtagok és főleg a felsőtest megerősödése. Ezt a célt szolgálja az, amikor a baba négykézláb rugózik és hintázik. Ha úgy érezzük, hogy az izomerő gyengesége miatt nem indul be a mászás, talicskázhatunk úgy, hogy a baba elé teszünk egy játékot, megfogjuk a csípőjét vagy a combját, és így segítünk neki elindulni a cél felé. A mászáshoz megfelelő egyensúlyozásra is szükség van. Ennek fejlesztésére szintén alkalmas a nagy labdán való hasaltatás (persze a babát közben végig fogva).

Gördeszka: A mászás legfontosabb eleme az ellentétes kéz-lábmunka. Ha a babát az akadályozza a mászásban, hogy még nem bírja el saját testsúlyát, gyakorolhatjuk az alternáló mozgásokat úgy is, hogy ráfektetjük a gördeszkára, amin tudja magát hajtani. Mivel a legtöbb családban nincs gördeszka, helyettesíthetjük azt a baba hasa-mellkasa alatt átvetett hordozókendővel vagy lepedővel.

Az ülés segítése:

Előkészítés: Az ülés feltétele a törzsizmok megerősödése és az egyensúlyérzék fejlődése. (Ezeket lásd: az átfordulás előkészítése.) Bár a legtöbb baba féléves kora előtt még nem tud ülni, 4 hónaposan már elkezdhetjük – éber állapotban – félig ülő helyzetben utaztatni a babakocsiban, és ha hajlandóságot mutat rá, rövid időre kitámaszthatjuk szintén félig ülő helyzetben nézelődni. Teljesen felültetni azonban addig nem szabad, amíg ezt ő maga nem kezdeményezi, mert az izmok megfelelő támasztóereje nélkül a gerincen kóros elváltozások jöhetnek létre (pl. gerincferdülés).

Kétkezes játék: Az ülés egyik lényege a két kéz felszabadulása, ezáltal pedig a szem-kéz koordináció fejlődésének megindulása, ezért fontos, hogy a baba elég ideig üljön. Ezt legjobban izgalmas, figyelemfelkeltő, szórakoztató kétkezes játékokkal érhetjük el.

Ülés nagy labdán: Az ülés biztonságát fokozza, ha nagy labdára ültetjük a babát, a csípőjénél megfogjuk, és így rugóztatjuk, döntögetjük, vagy görgetjük előre-hátra. A feladat még élvezetesebb, ha éneklés, mondókázás kíséri.

Az állás segítése:

Előkészítés: A baba már 5-6 hónaposan képes kitolni magát, ha a hóna alatt megtartva a térdünkre állítjuk, ennek ellenére ne akarjuk állítani, amíg ezt ő maga nem kezdeményezi. A törzs és a láb izmai az előző fejlődési fázisok során fokozatosan teszik képessé a babát a felegyenesedésre. Ha ez mégsem elég, tornával, rugózással segíthetünk.

Kapaszkodók: Ha a baba már megfelelően elsajátította a mászást és rendszeresen játszik ülve, visszacsempészhetjük a környezetébe azokat a tárgyakat, amelyekben megkapaszkodva állásba tudja húzni magát.

Csalogatás: Ahogy az az eddigiekben is nagyon motiváló volt, úgy most is beválhat a kedvenc játékkal való csalogatás. Tegyük jól láthatóan a kisasztalra, és idővel szinte biztosan fel fog kapaszkodni, hogy elérje.

A járás segítése:

Előkészítés: Nem sokkal a felállás után a legtöbb baba elkezdi a bútorokba kapaszkodva emelgetni a lábait. Ahhoz, hogy állásból elinduljon, a kellő izomerő mellett megfelelő koordinációs készségre is szüksége van. Ezeket a már korábban leírt módokon gyakorolhatjuk.

Táncolás: A járás egyik fontos eleme a testsúly váltakozó, ritmusos áthelyezése az egyik, majd a másik lábra. Erre a legélvezetesebben „táncolással” vezethetjük rá a babát. Álljunk mögé, fogjuk meg a kezét (akár finoman érintkezhetünk is vele, hogy érezze a mozgásunkat), és éneklés közben dülöngéljünk jobbra-balra! A papák számára is mókás játék lehet, ha a baba rááll a lábára, és így együtt dülöngélnek-lépegetnek.

Vezetés: Az anyák általában ösztönösen alkalmazzák ezt a módszert, amikor a baba kezét fogva sétáltatják. Ha ennél biztosabb tartásra van szüksége a babának, fogjuk meg a csípőjét, és így lépegessünk vele.

A gyógytornászunk szakvéleményét mondom, aki jobban ért hozzá, mint egy mezei anyuka: 8 hónapoos koráig még nem kell, hogy tudjon hasról hátra visszafordulni. Nincs lemaradva.

7 hós baba anyukája