Milyen a babád természete, vérmérséklete? 8-10 hónapos.

8 hónapos a fiam! Nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott baba! Nem fél az idegenektől (egyelőre), eddig akárhova vittem, akárkivel találkozott, mindenkire mosolyog, nem ijed meg senkitől, kézbe is elvan bárkinél! A másik babákat is szereti! Van egy kis barátnője, egy napon születtek, és ha találkozunk, vele is nagyon jól elvan. (A kislány már kevésbé, ő félénkebb, megijed az idegenektől, vagy bárkitől, akit nem ismer.)

Játszani eljátszik egyedül akár fél órát is, utána azért jelzi, hogy unatkozik egyedül! Ilyenkor mellé kuporodom, és már az is elég neki néha, ha csak odafekszem mellé, és mosolygok rá.

Azt pl imádja, ha puszilgatom, ha fekszik a játszószőnyegen, és a talpától kezdve végig puszilgatom a nyakáig, akkor hangosan kacag! Ha ülünk a kanapén, és puszilgatom, akkor ő is rákezd, és elkezdi nyalogatni az arcom! :)))

Szeret a kezemből nézelődni, és a nyakamhoz bújni ha fáradt. Mint írtam bárkivel elvan, az elalvást leszámítva. Elaludni csak nálam hajlandó. Pedig örülnék, ha néha apa is el tudná ringatni, de úgy tűnik ezt a dolgot nagyon elszúrtam nála, mert csak én tudom elaltatni... :(

Az állatok közül most az aktuális kedvenc a csirke! :) Anyósoméknál a múltkor mutogattam neki a cicákat, kutyát, meg a csirkéket, de se a kutya, se a cica nem kötötte úgy le a figyelmét, mint a csirkék! :)))

Összességében nagyon jó, nyugodt, barátságos kisbaba, szereti a társaságot. Kíváncsi vagyok meddig fog ez tartani?

Az én 10,5 hónapos fiam is olyan, mint az első válaszoló gyerkőce. Mindig is puszilgattuk, dögönyöztük, így még bírja a rengeteg puszit, ölelést bújást. (a nagyiknak mindig mondjuk is, hogy még most használják ezt ki, mert majd mondja később, hogy "hagggyyál mááá!" :o))

Már kiskorától kezdve vittük bárhová, ahova mentünk, az idegenektől sosem félt. Azt hittük, majd 8-9 hóanposan ez megváltozik, de még mindig kapnak mosolyt kb. 2 perc alatt az idegen nénik bácsik is. Az ismerősök meg kb. 1 perc után :o) Nemrég kezdte el a bújást hozzánk is, illetve ha plüssállatot talál a szobában, mindhez odabújik.

Az elalvással nálunk olyan szempontból nincs gond, hogy bárkinél elalszik, bár még rajtam meg az apján kívül a két nagymama altatta eddig.

Eljátszik, sokszor fél órákat is, ha ottvagyok és tele a pocak, de kb. 1 hónapja kezdte a nyavajgós stílust felvenni: ha olyanja van és kimegyek a konyhába valamiért máris nyafog. Aztán van jön utánam, vagy addig nyafog, amíg vissza nem megyek. Ennek ellenére egy mosolygós, sőt kacagós, nevetős baba, kiegyensúlyozott. Ordítani tud azért, ezzel készített ki minket az első 3 hónapban, de nem jellemző, hogy csak úgy ordítana. Annak általában oka van. Hisztizni még nem nagyon szokott, ha a normál hiszti jelenséget vesszük alapul, azt még nem csinálta... de annak még nincs is itt az ideje. Majd meglátjuk. Más babákkal jól elvan, inkább ilyenkor még egymás mellett játszanak, mint egymással. Állatokat a kutyákat szeret, és ha van lehetőségünk, akkor szoktuk vinni állatok közé (vidéken csirkék, malacokat látott már, lovat stb. csak az a baj, hogy egyre kevesebb lehetőség van arra, hogy a normál környezetében ismerje meg pl. a tehenet, birkát, kecskét, mint ahogy mi megismertük őket)Hát kb. ennyi.

nagyon anyás volt, sokat volt ölben, de nem szerette ha akkor bizergálták ha épp ő nem akarta. az idegenektől rettegett, idegen helyen sírt, az állatokat imádta, a más babák érdekelték. nem játszott egyedül. nehezen aludt el. rosszul viselte a fogzást. stb. szóval ilyen kétemberes volt.

most is nagyon anyás, de az idegenektől már nem fél, feltéve, ha nem vetik rá egyből magukat, idegen helyen, ha szólok neki előre, hogy megyünk már nem fél, az állatokat továbbra is imádja, a babák érdeklik, de nem szereti, ha őt tapogatják, vagy meg akarják ölelni stb. , eljátszik egyedül, ha dolgom van, az éjszakát átalussza, a fogak meg már kijöttek. de hogy ez mennyi türelmembe és fáradságomba került, azt ne kérdezd, mert nincs azt leírni szó. :)

22 hónapos lesz a kiscsaj

8,5 hónapos a kisfiam, egy végtelenül nyugodt kisfickó, talán néha még túlságosan is. Bárkivel képes elmenni, egy hangját vendégségben nem lehet hallani, nem sír, nem kiabál, az idegenektől nem fél, még a nagybajuszos bácsiktól sem.

Szeret barátkozni a maga kis módján, babaúszásnál például a múltkor, mikor öltöztettem, mellettünk egy kislány öltözött, ő pedig nézte és kiabált neki. Szegény kislány megijedt tőle, elkezdett sírni, pedig a kisfiam csak ilyen visongatásokkal próbált vele kommunikálni:) Nagyobb babákat lelkesen nézi, ahogy játszanak, megérinti őket, elveszi, ha a kezébe adnak valamit. Ha megszokik egy ismeretlen helyen, elkezd beszélgetni a maga nyelvén. Mindenki zabálja meg, olyan kis közvetlen, és ennek örülök. Mindíg csak azt hallom, hogy melyik rokon baba mennyire ordított ennyi idősen és mi mindent nem lehetett tőle csinálni. Az enyém nem ijed meg, ha egyetemre megyek, elvan mamánál, bár azt nem nagyon szereti, ha ketten vagyunk itthon és kimegyek a látószögéből. Sokat játszik egyedül, mot éppen a földön van és a lábamat tapogatja, ahogy a kanapén ülök:)